Feltámadott!

Mennyien kételkednek: nemcsak az összeesküvés-elméletet gyártókra és terjesztőkre gondolok, hanem azokra is, akik egyáltalán nem hisznek a gyógyítási lehetőségekben, rezignáltan és fáradtan utasítanak vissza bármiféle reményt.

Bogárdi Szabó István
2021. április 4., húsvét (online)

Lekció: János evangéliuma 20. rész 1-18. versei

Textus: “Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. Jézus így szólt hozzá: Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom. Jézus nevén szólította: Mária! Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen!” (János evangéliuma 20. rész 14-16., 19. és 26-27. versei)

Szeretett testvéreim!

Mostani húsvétunkon nehezebb nekünk hálával és örömmel emlékezni az egész egyetemes emberiséget meghatározó eseményre, és teljes szívvel ünnnepelni. Napjaink gyásszal, félelemmel és kétségekkel vannak tele. Alig találni valakit, akit ne érintene családtagja, barátja, munkatársa, ismerőse halála, halál közeli állapota. Sokszor már azokat is elsiratjuk, akikért emberfeletti erővel küzdenek az orvosok. S még kevésbé találni valakit, akiket ne hatna át a félelem. Szorongunk attól, hogy magunk is elkapjuk a betegséget, hogy mi lesz velünk; aggódunk a családtagjainkért; mások a korlátozások miatt a munkájukat féltik; mintha az összes, minden más félelmünk összesűrűsödne most ebbe az egybe, nem tudunk fellélegezni sem. És mennyien kételkednek: nemcsak az összeesküvés-elméletet gyártókra és terjesztőkre gondolok, hanem azokra is, akik egyáltalán nem hisznek a gyógyítási lehetőségekben, rezignáltan és fáradtan utasítanak vissza bármiféle reményt. Az evangéliumból három rövid szakaszt olvastam fel: a feltámadott Jézus megjelenik a síró Mária Magdalénának, megjelenik a félelemek között vergődő tanítványoknak, és megjelenik a hitetlen, reménytelen Tamásnak. És velük megjelenik nekünk is. mert ezek azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.
Mária Magdolna – ahogy hallottuk – voltaképpen sírni ment ki Jézus sírjához. De azt látja, hogy valami történt, el van hengerítve a kő a sír szájáról – riasztja hát a tanítványokat, akik közül Péter és János kifut a sírhoz, belépnek a sírkamrába, ők is üresen találják – majd hazamennek, és a többieknek egy szót sem szólnak – nem értenek semmit, mert nem értették még Isten ígéreteit, a jövendöléseket, a szent szövetséget – hogy Krisztusnak fel kell támadnia. Mária magára marad a gyászával, illetve azzal, hogy nem is tud gyászolni, mert üres a sír, a mestert elvitték: ekkor szólítja meg őt Jézus. Megszólítja a szomorkodót, aki teljes csődöt él át: még szeretett halottját sem tudja rendesen elsiratni! Szól hát Jézus mindazokhoz, akik egész életüket – és halálukat is – csődnek látják, és csak sírni tudnak. Feltámadott és életet hozott, felragyogtatta az élet igazi értelmét. Ha magadnak élsz, életed egyenes futam a halálhoz; ha Istennek élsz, életed és halálod út a feltámadáshoz.
Megjelent a tanítványoknak is, akik félelemek közt, bezárkózva, feldúlva tartózkodnak rejtekhelyen. Óriási feszültségben vannak – Tamás nem is hordozhatta, nincs ott velük. Ők is csődöt élnek át: két tanítványtársuk már elhagyta a várost (ahogy Lukács leírja), vitatkozva mennek haza, Emmausba, és sóhajtoznak: pedig mi azt hittük… A reményeket szétszaggatja a félelem, a terveket és az álmokat megsemmisíti a mester halála – vége mindennek, és immár puszta létükért kell aggódniuk. Péter ott volt a főpap udvarán, mikor Jézust kihallgatták, és hallotta, hogy a Mestert a tanítványai felől is faggatták. Bár Jézus nem adta ki őket, de tudhatták, hogy keresni fogják őket, a mozgalmat fel kell számolni. Közéjük lép a feltámadott és mondja: békesség néktek! Szól hát Jézus mindazokhoz, akik ma félelemek és békétlenség között élnek, rettegnek a holnaptól, rezzenek minden szóra, és csak bezárkózva, elzárkózva érzik magukat biztonságban. Ha magadnak élsz, életed vergődés és rettegés, nincs barátod, csak ellenséged. Ha Istennek élsz és vele megbékülsz, életed, ez a mulandó földi élet, az eljövendő világ megízlelése, ajándék-élet, foglaló az isteni békességre.
Megjelent Tamásnak is, a hitetetlennek, aki az első húsvétkor nincs ott a többiekkel. És nem is fogadja el beszámolójukat: csak, ha látom, csak ha tapintom. Reménytelen ember, akiről lepereg az öröm, akin kisiklanak a legszebb gondolatok. Afféle troll, ahogy manapság mondanánk, aki minden szépbe és jóba belecsepegteti a kétség ecetjét. Miért trollkodik Tamás? Mert a csüggedése és a kétsége kontrollja alá akar rendelni mindent. Átadta magát a hitetlenségnek és másokat is hitetlenségre akar vinni. Együtt nem hinni, együtt kételkedni, együtt örömtelenül élni – ez már-már szinte ismerősen mai vállalkozás.
Jézus megjelenik neki is. Így mondom: neki is. Mintha külön érte jönne el még egyszer, hogy feltámadása valóságát demonstrálja – és kiszolgáltatja magát a vizsgálatnak. A mózesi törvény szerint, ha egy beteg meggyógyult, először a papnak kellett megmutatnia, hogy immár egészséges, csak aztán térhetett vissza a közösségbe. Miféle pap, főpap Jézus, hogy bemutatja magát Tamásnak? Tamás lenne az, aki igazolja, hogy Jézus feltámadt? Nem. Valójában Tamásnak kell meggyógyulnia, és megértenie, hogy Istennél mindent megelőz, mindent bekeretez, mindent magába zár az isteni élet! Ha magadnak élsz, hitetlenségbe fullad az életed, és másokat is mélybe rántasz. Ha Istennek élsz, meggyógyulsz a hitetetlenség szörnyű bajából, és hited által belépsz az új világba.
Mária nem tudta hová vitték Jézust, Péter és János nem tudták, hogy az Írások Jézusról jövendöltek, Tamás nem tudott hinni a bizonyságnak. Az egyik gyászolt, a másik rettegett, a harmadik mindent feladott. Nekünk jelent meg Jézus, amikor megjelent nekik, a mi könnyünket törölte le, a mi félelmünket űzi el, minket vezet boldog hitre. Ámen

Imádkozzunk:

Mennyei Atyánk a Krisztus Jézus által!
A halálon vett győzedelmedért dicsőítünk Téged!
A feltámadás valóságáért magasztalunk Téged!
A bűnök bocsánatáért áldunk Téged!
Az új élet áldásáért hódolunk Neked!
Eléd hozzuk a betegeket, gyógyítsd őket!
Eléd hozzuk a gyógyítókat, erősítsd és óvd meg őket!
Eléd hozzuk azokat, akik biztonságunkért fáradoznak, adj nekik bölcs döntéseket!
Eléd hozzuk azokat, akik szolgálatot teljesítenek érdekünkben, őrizd meg őket!
Eléd hozzuk családtagjainkat, barátainkat, népünket, Európa és a világ népeit!
Hárítsd el tőlünk a rosszat, hozz számunkra remény, szabadítsd meg a halál torkából!
A feltámadott Krisztusért, hallgass meg, könyörülj rajtunk! Ámen