Eutikhosz

Négy üzenetet hallottunk. Az első az volt: milyen jó és értékes dolog, hogy úgy, mint Eutikosz a napi munkája után, ti a heti iskola után eljöhettek ide a templomba, a gyülekezetbe! A második: lehet a hittan kicsit hasonló helyen, mint ez a harmadik emeleti fülledt, füstös terem, de széppé teszi az, hogy ott Istenről és az ő dolgairól hallhattok! Ráadásul itt a templomban nagyon szép hittantermek vannak, és jó lenne, ha mindig tele lennének. A harmadik üzenet: hittanórán vagy gyerek-istentiszteleten, istentiszteleten is történhet olyan, ami megzavarja az egészet. De mi a fontosabb? Mire kell figyelnünk? Mit kell a szívünkben továbbvinni? Azt, ami megzavar, vagy azt, akiről ott hallottunk? És végül a negyedik: nagyon jó, ha szeretitek azt, aki Krisztusra tanít titeket, de ha ők olykor el is mennek, Krisztus marad, veletek marad!

Sánta Ibolya
2023. június 4. hittanévzáró

Lekció: 84. zsoltár

Textus: „Öt nap múlva érkeztünk hozzájuk Tróászba, ahol hét napot töltöttünk. A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanította őket, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította. Sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk. Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig tanított, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel. Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: Ne zajongjatok, mert a lelke benne van. Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.” (Apostolok cselekedetei 20. rész 6-12. versei)

Kedves Testvérek, Szülők, Nagyszülők, Gyerekek!

A felolvasott történetből négy üzenetet, négy gondolatot mondok most el. A végén majd lehet jelezni, hogy kihez melyik állt legközelebb. De ha négy is, azt megígérem, hogy így a keresztelő után ezen a hittan évzárón röviden fogok már csak beszélni. A felolvasott történetben pont arról van szó, hogy nagyon hosszú volt az igehirdetés. Egy fiatalember, aki az ablakban ült, el is aludt. Itt is többször volt már úgy, például múlt vasárnap a konfirmáción, vagy hittanévzárók, -évnyitók is voltak ilyenek, de leginkább a karácsony, amikor az ablakpárkányokon is ültek. Főleg gyerekek, mert máshol nem volt hely. Így járt ez a fiú is, Eutikhosz. Kicsit szokatlan a neve, de többször fogom mondani.
Az első üzenethez tudni kell, hogy ott nem ilyen szép, nagy, üvegezett ablakok voltak, hanem egy akkora nyílás a kőfalon, sőt lehet, hogy a harmadik emelet már fából készült az ókori bérházban, amiben épp elfér egy fiatalember ülve. Nem volt azon üveg, mert arrafelé sokkal enyhébb a tél. De ez az Eutikhosz, ez a fiatalember mégis nagyon jó helyet választott, mert akkor nem volt villany sem. Ezért, ahogy hallottuk, lámpásokat, mécseseket vittek a gyülekezet tagjai, elég sokat. Ezek a mécsesek eléggé jól világítottak, de nagyon sok levegőt elszívtak, ráadásul füstöltek is. Egy jó meleg tavaszi estén – tudjuk, hogy körülbelül akkor történt ez, és ott, azon a vidéken a tavasz majdnem olyan meleg, mint nálunk a nyár –, sok ember egy nagy teremben, ahol sok mécses füstölög, az egyik legjobb hely az ablakpárkány, ahol lehet levegőt szívni, levegőt kapni. S azt hallottuk, hogy Pál apostol egészen hosszan, éjfélig magyarázta Isten igéjét. De nem azért ám, mert ő magát olyan fontosnak gondolta. Azért, mert Krisztust gondolta olyan fontosnak, hogy mindent elmondjon róla, ami igaz és szent! De volt egy másik oka is arra, hogy ilyen hosszan prédikáljon, mégpedig az, hogy most találkozott utoljára a tróászi gyülekezettel. Hallottuk, hogy ez Tróászban történt. És ezért minden igazságot, minden szent tanítást még utoljára a szívükre akart helyezni. Tudott ő nagyon röviden is beszélni, van ebben a könyvben rövid prédikációja is, de most az utolsó alkalom volt, hogy a tróászi gyülekezetet taníthatta. Ezért az egyébként este kezdődött istentiszteletet egészen éjfélig megnyújtotta. Ezek a keresztények, akik ott voltak, nem ám szabadságról vagy vakációból érkeztek oda! Ellenkezőleg, a többségük napi munka után ment a gyülekezetbe. Eutikhosz sem volt már gyerek, fiatalember volt, így valószínűleg ő is munkából érkezett. De ahelyett, hogy hazament volna pihenni, vagy a barátaival meginni egy pohár bort, vagy udvarolni egy lánynak, istentiszteletre ment. Hallottam már olyat erről az Eutikhoszról, hogy nahát, milyen keresztény lehetett, hogy elaludt az istentiszteleten! De én úgy gondolom, hogy egész napi munka után szórakozás helyett elmenni, Krisztusról hallani, mert annyira szereti őt és fontos neki, ezt értékelni kell! És amikor ti a heti iskola után eljöttök ide a templomba, az is ugyanilyen jó dolog! S hogy a konfirmandusok is az egész heti suli után pénteken eljönnek konfirmációs órára, és a másik csoport vasárnap „hajnalok hajnalán”, fél kilencre/!/ idejön a konfirmációs felkészítésre, ez jó dolog, és ezt mi értékeljük is. Aki ezt a könyvet írta, Lukács, nem is hibáztatja Eutikhoszt, mert azt írja: mély álomba merült, mivel Pál megnyújtotta az igehirdetést. Ezzel nem hibáztatja Pált, de nem hibáztatja Eutikhoszt sem. Sokszor gondoljatok Eutikhoszra, amikor arról van szó, hogy templomba, gyülekezetbe lehet jönni! Eutikhoszra, aki annyira szerette Krisztust, hogy a napi munkája, fáradsága után is ment a gyülekezetbe! Ez az első üzenet: annyira szeretni Krisztust, hogy munka, iskola után is szívesen jönni templomba, gyülekezetbe.
A második, hogy azért van ebben a történetben egy intés is. Egy ókori bérház harmadik emeletén találkozott a gyülekezet, amit ugye a magukkal vitt mécsesekkel lehetett rendesen megvilágítani: vagy világosság volt, de akkor volt füst is, és kevés volt a levegő, vagy több levegő volt, de akkor sötét. De Eutikhosznak és a többieknek mégis ez volt a legszebb hely, mert itt Krisztusról hallhattak tanítást! Eszembe jut, hogy néhány iskolában a folyosó végén vagy a tanulókonyhában van a hittanóra, nem valami szép tanteremben. De az a legfontosabb, hogy ott Krisztusról lehet hallani! És ahol róla lehet hallani, az megszépül.
Itt a templomban viszont a gyerekeknek nem a harmadik emeleten, hanem az alagsorban van három, sőt négy hittantermük. Szép világosak és tágasak. Mindegyik ahhoz a korosztályhoz van berendezve és kifestve, amelyik oda jár. Jó, még a legnagyobb, a Kapernaum-terem nincs teljesen kész, de őszre, ha minden igaz, teljesen kész lesz. Jól elfértek bennük. Néha túlságosan is jól…
Marad üres hely is. Pedig jó lenne, ha mindig tele lenne mindegyik! Erről is eszünkbe juthat Eutikhosz, és ez a második üzenet, gondolat: mennyivel jobb, szebb helyünk van, mint neki, ne maradjon üresen az én helyem sem!
A harmadik üzenet az, hogy még egy istentiszteleten is, gyerek-istentiszteleten, hittanórán is történhetnek olyan dolgok, amelyek megzavarják az egészet! Itt Eutikhosz kiesett a harmadik emeletről. Pál apostol, aki pedig nagyon benne volt a tanításban, prédikálásban, félbe is hagyja, lemegy az udvarra, és visszaadja az életét. Átölelte őt, azt, aki egyébként elaludt és megzavarta az istentiszteletet, de átölelve visszaadta az életét. Illetve nem is ő, nem Pál maga, hanem általa az a Jézus Krisztus, aki feltámadt! Az tud feltámasztani, aki maga is feltámadt. Rászól Pál apostol a felbolydult, felzaklatott gyülekezetre, akiket persze érthetően nagyon megrendített, megrémített ez a baleset, rájuk szól, hogy ne zajongjatok! És aztán visszamegy, úrvacsorát oszt, és még tovább prédikál hajnalig. Egészen virradatig! Miért tette ezt? Nyugodtan gondolhatjuk az eddigi okok mellett, hogy Krisztus fontos volt a számára, meg hogy utoljára beszélt ezeknek az embereknek, akiket szeretett, és akik szerették őt, még egy oka lett: ne az maradjon meg a gyülekezetben, ne az maradjon meg az emberekben, hogy Eutikhosz-szal mi történt, hanem Krisztus maradjon a középpontban!
Előfordul, hogy egy kisebb gyerek sírva fakad a gyerek-istentiszteleten, mert elkezd hiányozni az anyukája. Vagy olyan is, hogy valaki folyton közbeszól. Nemcsak akkor, amikor kérdezik, hanem úgy egyáltalán… Vagy a játékos rész alatt nagyon féktelenül viselkedik, úgy, hogy rá is kell szólni. Ezek előfordulnak. De mi marad meg bennünk a hittanóráról, vagy a gyerek-istentiszteletről – vagy ugye minden a felnőtteknek is szól: mi marad meg az istentiszteletről? Az ilyen dolgok, vagy az, amit ott Isten dolgairól hallunk?! Ez a harmadik üzenet.
Végül az utolsó egy gyönyörű gondolat. Azt olvassuk, hogy a fiút élve hozták fel és a gyülekezet egészen megvigasztalódott. Ez a gyülekezet, még ha utoljára is találkozott Pál apostollal, utoljára hallgathatta őt, megvigasztalódott. Eutikhosz esete miatt megvigasztalódva búcsúztak el tőle. Ezután a történet után jön egy másik gyülekezettől való utolsó búcsúzás, az efézusiaktól. Ők is nagyon szerették Pált, annyira, hogy sírtak. Felnőttek sírtak a búcsúzásnál. Talán itt a tróásziak nem szerették annyira Pált, hogy nem sírtak, hanem megvigasztalódtak, amikor Pál elment? Dehogynem szerették! Azért jöttek el ilyen sokan, hogy tele lett a terem. És kitartóan hallgatták őt estétől éjfélig, meg éjféltől egészen hajnalig. De amikor Pál elment, Eutikhosz ott marad köztük, aki őket mindig az életadó Krisztusra emlékeztette! Saját szemükkel látták, hogy az, akinek Pál apostol csak követe volt, szolgája volt, tényleg a halálon diadalmas Úr! Mostmár Pál apostol nélkül is tudtak élni, hinni, mert tudták, hogy a halál sem választhatja el őket Krisztustól. Eutikhosz arra emlékeztette őket, hogy Pál elmegy, de Krisztus marad.
És bizony van az úgy, hogy megváltozik a hittantanár. Réka néni helyett Laci bácsi, Laci bácsi helyett Piroska néni. A gyerek-istentiszteleteken a nagyobbaknál mindig más valaki megy be megtartani a gyerek-istentiszteletet. Most négyszemközt megsúgom nektek, hogy év elején, amikor a hittantanárok elosztják az órarend szerint, hogy melyik osztályt, melyik csoportot ki fogja tanítani, és le kell mondani az egyikről, mert nem fér bele a beosztásba, többször hallottam, hogy „nagyon szeretem őket, fáj a szívem, hogy ebben az évben nem én tanítom őket!” Igen, a hittantanárok változhatnak, a gyerek-istentiszteletet tartó munkatársak is váltják egymást, van, akit jobban tudtok szeretni – de Krisztus marad! Ő minden gyerek-istentiszteleten, minden hittanórán változatlanul veletek marad!
Négy üzenetet hallottunk. Most a végén elismétlem, hogy könnyebben lehessen választani. A felnőtteket is kérem, hogy ők is válasszanak. Majd az ámen után Laci bácsi és Réka néni segít nektek abban, hogy válaszolhassatok. Tehát az első az volt: milyen jó és értékes dolog, hogy úgy, mint Eutikhosz a napi munkája után, ti a heti iskola után eljöhettek ide a templomba, a gyülekezetbe! A második: lehet a hittan kicsit hasonló helyen, mint ez a harmadik emeleti fülledt, füstös terem, de széppé teszi az, hogy ott Istenről és az ő dolgairól hallhattok! Ráadásul itt a templomban nagyon szép hittantermek vannak, és jó lenne, ha mindig tele lennének. A harmadik üzenet: hittanórán vagy gyerek-istentiszteleten, istentiszteleten is történhet olyan, ami megzavarja az egészet. De mi a fontosabb? Mire kell figyelnünk? Mit kell a szívünkben továbbvinni? Azt, ami megzavar, vagy azt, akiről ott hallottunk? És végül a negyedik: nagyon jó, ha szeretitek azt, aki Krisztusra tanít titeket, de ha ők olykor el is mennek, Krisztus marad, veletek marad! Ámen.