Amikor erre gondolok, mindig a spenót jut az eszembe, amit közhiedelem szerint a gyerekek nem szeretnek, de a szervezetüknek szükségük van rá. A gyerekek szívesen kezdik és végzik az utolsó fogással, az édességgel, a desszerttel, amire egyébként szintén szükségük van, ha nem is annyira fizikailag, hanem lelkileg, mert boldogsághormont indít el az agyban, és ez őket lelkileg stabilizálja. Így vagyunk a bibliai könyvekkel is, a kedves részeinkkel: fiziológiailag is, de lelkileg is valami boldogsághormont indítanak el bennünk. Erre is nagy szükségünk van, de kell a spenót, a zöldségféle is, hogy egészséges hitünk legyen. A Jelenések könyve sokak számára ilyen spenótféle. Pedig a spenót a zöldségek királya, mindegyiknél egészségesebb!

Lekció: 46. zsoltár

Imádkozzunk! Urrunk, Istenünk, hálát adunk neked minden megadott jóért. A mindennapi kenyérért, amelyért Jézus imádkozni tanított – mert nem természetes. A békességért, amennyi adatott magunkban, családunkban, gyülekezetünkben, országunkban, mert azt aztán igazán tudjuk, mennyire nem természetes. Az olvasott igéért, elmondott és meghallgatott imádságért, mert az sem természetes.
Kérünk, bocsásd meg minden bűnünket! Minden mulasztásunkat, és aktív szavainkat, cselekedeteinket! S még mindig van egy kérésünk: add Szentlelkedet közünk! Ámen.

Textus: „Odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, és így szólított meg engem: Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna büntetését, aki a nagy víznél ül, akivel paráználkodtak a föld királyai, és paráznaságának borától megrészegedtek a föld lakói”. És lélekben elvitt engem egy pusztába, és láttam egy asszonyt ülni egy skarlátvörös fenevadon, amely tele volt istenkáromló nevekkel, amelynek hét feje és tíz szarva volt, az asszony pedig bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében aranypohár, tele utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságaival, és a homlokára írva ez a titokzatos név: „A nagy Babilon, a föld paráznáinak és undokságainak anyja”. Láttam, hogy az asszony részeg a szenteknek és a Jézus vértanúinak vérétől, és amikor láttam őt, nagyon elcsodálkoztam. Ezt mondta nekem az angyal: „Miért csodálkozol? Én megmondom neked az asszony titkát, és a fenevadét, amely hordozza, és amelynek hét feje és tíz szarva van. A fenevad, amelyet láttál, volt és nincsen, fel fog jönni az alvilágból, de elmegy a kárhozatba. És csodálkoznak a föld lakói, akiknek nincs beírva nevük az élet könyvébe a világ kezdete óta, amikor látják, hogy a vadállat volt és nincsen, de megjelenik. Itt a helye az értelemnek, amelyben bölcsesség van! A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül, és ez hét királyt jelent: öt elesett, az egyik már uralkodik, a másik még nem jött el, és miután eljön, kevés ideig maradhat. A fenevad pedig, amely volt és nincs: ő a nyolcadik, a hét király családjából származik, és elmegy a kárhozatba. A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára. Ezek egy véleményen vannak, felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak. Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek”. És így folytatta: „A vizek, amelyeket láttál, amelyeken a parázna asszony ül: a népek és seregek, a nemzetek és nyelvek. A tíz szarv, amelyet láttál, és a fenevad meg fogják gyűlölni a paráznát, magára hagyottá és mezítelenné teszik, húsát lerágják, őt pedig tűzben elégetik. Mert az Isten adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, hogy szándékuk egy legyen, és felajánlják királyságukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek az Isten igéi. Az asszony pedig, akit láttál: a nagy város, amelynek királyi hatalma van a föld királyai fölött.” (Jelenések könyve 17. rész)

Kedves Testvérek!

Újra az egyik legérdekesebb, legizgalmasabb bibliai könyvet olvassuk napról napra a Bibliaolvasó kalauz alapján. Gondoljuk el, hogy milyen jó rendszer ez: nem engedi, hogy mi szemezgessünk, újra és újra a kedvenc bibliai helyeinket olvasva, és így elég szubjektív képünk legyen Bibliáról, Istenről, a keresztény hit dolgairól. Hanem ez a rendszer azt az egészséges egyensúlyt tartja meg bennünk, hogy megismerjük azokat az üzeneteket is, amelyek egyébként elkerülnék a figyelmünket, vagy amit nehéz befogadnunk. Amikor erre gondolok, mindig a spenót jut az eszembe, amit közhiedelem szerint a gyerekek nem szeretnek, de a szervezetüknek szükségük van rá. A gyerekek szívesen kezdik és végzik az utolsó fogással, az édességgel, a desszerttel, amire egyébként szintén szükségük van, ha nem is annyira fizikailag, hanem lelkileg, mert boldogsághormont indít el az agyban, és ez őket lelkileg stabilizálja. Így vagyunk a bibliai könyvekkel is, a kedves részeinkkel: fiziológiailag is, de lelkileg is valami boldogsághormont indítanak el bennünk. Erre is nagy szükségünk van, de kell a spenót, a zöldségféle is, hogy egészséges hitünk legyen. A Jelenések könyve sokak számára ilyen spenótféle. Pedig a spenót a zöldségek királya, mindegyiknél egészségesebb!
A Jelenések könyvében ugyanaz a Jézus Krisztus beszél, akinek szeretjük a Hegyi beszédét vagy a szeretetparancsát. Ez a könyv első négy kezdő szavában mindjárt le is van írva, le van szögezve! Ezt olvassuk: „Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása”. Ő márpedig csak tudja, hogy mit beszél és miért! Egyszer azt mondta a tanítványainak, hogy „még sok mondanivalóm lenne, de nem tudjátok elviselni. De ha eljön az igazság Lelke, ő elvezet titeket minden igazságra”. Arra is, amit most még nem mondok el, mert nem tudjátok elviselni. A Jelenések könyvét nyugodtan beleérthetjük ebbe a sok mondanivalóba. Meg azt is, hogy Jézus tanítványai eddigre eljutottak arra, hogy el tudják viselni azt, amiről Jézus a sok mondanivaló között hallgatott anno, de amiről megígérte, hogy a Lélek erejével nemcsak elviselni lesznek képesek, hanem, ezt tapasztalta a Jelenések könyvének nemzedéke, vigaszt és erőt meríteni is belőle!
Az a kérdés, hogy mi el tudjuk-e viselni Jézus itteni mondanivalóját? Eljutottunk-e olyan lelkierőre, mint az első keresztény, az üldözött keresztény nemzedék? A sok sárkányt, fenevadat, a paráznát, a számolatlan heteseket, a harcokat, a földindulást látva és olvasva el tudjuk-e viselni? Ebben van egy nagy segítségünk: ezeknek a jelképeknek a megfejtése. A Jelenések könyvének a második nagy egységében, amihez a mai rész is tartozik a negyediktől a tizenkilencedik részig – mert a Jelenések könyve amúgy egy csillogó logikával megírt mű, csak nekünk tűnik olyan kicsit összevisszának –, ebben a második nagy egységben többször olvassuk, hogy „itt a helye”. A magyar fordítás nem teljesen szó szerinti, de nagyon érzékletes. „Itt a helye az állhatatosságnak, a hitnek”, és ahogy a mai részből hallottuk, „az értelemnek és a bölcsességnek”! Azt mondja Jézus, hogy értelem és bölcsesség kell a leírtak megértéséhez és elviseléséhez! Azért is, mert meg kell fejteni a jelképeket, meg azért is, mert amit ezek a jelképek, megfejtett jelképek jelentenek, azt nem tudja mindenki elfogadni.
Be kell ismernünk azt is, hogy az első olvasóknak jobb helyzetük volt, mint nekünk, amikor ezeket a képeket olvasták. Könnyebb volt azonosítaniuk, hogy miről is van szó. Könnyebb volt azonosítaniuk például a korabeli szokások alapján azt, hogy a nagy parázna homlokára van írva a neve. Tudniillik a római utcanők a homlokszalagjukra írták a nevüket, nyilván így könnyebb volt őket leszólítani. Így függ össze a parázna és Róma, hogy ezt jelenti ez az asszony. Nekünk, későbbieknek az ilyesmit vissza kell kutatni, vissza kell külön fejteni és el kell mondani az igehirdetésben. Van olyan, amit ők, az első olvasók tudtak, de mi, sőt már az előttünk járó keresztény nemzedék jó része sem tudott és értett, mert hiszen közben megváltozott a világ, megváltoztak a szokások, a jelképek. Ebben az esetben viszont az a dolgunk, hogy na, akkor keressünk és kutassunk, és amit csak lehet, fejtsünk meg, értsünk meg. Amit pedig megfejtettünk, amit megértettünk azok által, akiknek ez a tudományos küldetésük, azt mi keresztény hallgatók fogadjuk be, viseljük el, tudjuk hordozni, sőt nyerjünk vigasztalást és erőt belőle! Mert ez a másik, amihez a bölcsesség és az értelem kell: elfogadni a megfejtések üzenetét. Ez sokszor nehezebb, mint egy-egy jelképet felfejteni.
Most négy ilyen üzenetet szeretnék röviden elmondani. Az egyik, hogy itt királyokról, egyszer hét plusz egy királyról, aztán tízről olvasunk, ezek egymást váltják, szövetkeznek, hatalmuk van, harcolnak, vereséget szenvednek. Aztán a leghangsúlyosabban egy asszonyról olvasunk, mint aki az a nagyváros, amelynek királyi hatalma van a Föld királyai fölött. Ez teljesen egyértelműen egy aktuális, illetve egy közeljövőben várható történelmi helyzet leírása. A nagy város Róma – itt rejtjelesen Babilon néven szerepel, de több dologból kiderül, hogy Rómáról van szó. A királyok az egymást követő császárokat jelentik, ebben a magyarázók között döntően egyetértés van. A többi tíz király, itt egy kicsit eltérnek a vélemények, talán vazallus királyok. De csupa olyan szereplő, amik egy aktuális történelmi helyzetben szerepelnek. Olyan valamiben, amit mi szeretünk kizárni az életünkből, a mindennapjainkból. Sokan azt is mondják, kívülről is, belülről is, hogy nem tartozik ránk. Hogy nekünk aztán, keresztényeknek, végképp nem kell velük foglalkozni. De mégis, Jézus kijelentése szerint, ha valakinek látni kell és foglalkozni azzal, ami épp történik, kétezer évvel ezelőtt azzal, ami akkor történt, kétezer évvel később azzal, ami most történik, ha valakinek ezzel foglalkozni és ezt látni kell, azok éppen a keresztények! Pont ők nem tehetik azt meg, hogy becsukják a szemüket és elvonulnak egy sarokba imádkozni. Illetve vonuljanak akár egy sarokba, akár templomokba, de nyitott szemmel, látva, figyelve, értve, mi történik. Értelemmel és bölcsességgel. Így imádkozzanak a városért, a hatalmakért, a harcok között szenvedőkért, a békéért.
A másik, ami a jelképek megfejtéséből üzenet a számunkra, a nagy parázna természete. Azt ugye maga az utolsó mondat mondja, hogy „az asszony, akit láttál, a nagy város, amelynek királyi hatalma van a Föld királyai fölött”. De azt is olvassuk, hogy „a vizek, amelyeket láttál, amelyeken a parázna asszony ül, népek, seregek, nyelvek és nemzetek”. A nagy víz a Földközi-tenger térsége, amelyet körülölel a Római Birodalom, tehát az asszony Róma, mint birodalom, és Róma, mint a birodalom fővárosa. S ez az asszony bíborba, skarlátba van öltözve, drágakővel és gyöngyökkel teleaggatva. Rablott zsákmány ez. A népek, seregek, nemzetek, nyelvek, elrabolt java és kincse. A Biblia több nagy birodalomról ír: Egyiptom, Asszíria, Babilon, Perzsia, Róma. Azt írja, hogy Isten eszközként használja őket, olykor a jó eszközeiként, de a természetük és általában a sorsuk hasonló, vagy ugyanaz. Békében egy birodalom sem épült. Mindig vért isznak. Elvesznek és ritkán adnak. Ennek a felismeréséhez nem is kell 2022-t írnunk, már Augustinus, akit nem véletlenül emlegetünk gyakran, így fogalmazott a IV. század elején: nagy birodalmak, nagy gonoszságok! Akármilyen jelszavakat hangoztatnak, a természetük ugyanaz. „A föld lakói, akiknek nincs a nevük beírva az élet könyvébe”, tehát nem keresztények, nem bölcsességgel és értelemmel nézik a világ sorát, ők „csodálják őket”. Elhiszik jelszavaikat, reménységeiket és sorsukat hozzájuk kötik és tőlük várják. De a keresztények nem ruházhatják fel egyiket sem, a mai modern birodalmakat sem ilyen messiási karakterrel, hogy egyik vagy másik győzelme hoz jót. Tudják, hogy mind-mind kivétel nélkül csak eszközök Isten kezében.
A harmadik üzenet is a paráznához kötődik. Nekünk erről a szóról mindjárt a hetedik parancsolat jut eszünkbe, hogy „ne paráználkodj”. De már eddig kiderült, hogy itt nem magánéleti paráznaságról van szó, és biztosan félrevinnénk Jézus itteni üzenetét, tanítását, ha a házastársi hűségről kezdenénk el beszélni, mint nekünk szóló személyes üzenetről. Jóllehet a házassági hűség Jézusnak nagyon fontos volt, de itt a paráznaság a bálványtisztelet! Amikor istenként tisztel valaki olyasmit vagy olyasvalakit, aki nem az Isten. Vagy aki magát tisztelteti ilyenként. Domitianus császár, az akkori Róma, a birodalom és a nagyváros császára volt az első, aki már életében törvénybe iktatta, hogy ő az úr és isten. Dominus et deus. Kötelezően így is tiszteltette magát. Illik rá a fenevad, amely ugye tele van írva istenkáromló nevekkel, mindjárt azzal, hogy ő az úr és isten. Talán ő is van a fenevad képe mögött, ezt nem tudjuk biztosan. De mindenesetre ezért a bálványimádásért a Római Birodalmat nem egy csupán gonosz asszony jelképezi, bár Domitianus nagyon gonosz és kegyetlen uralkodó volt, hanem egy parázna asszony. Mert aki tiszteli ezt a paráznát, aki behódol neki, aki hűtlen az Istenhez. A keresztények erre nem voltak hajlandók. Ezen rész alapján tehát nem úgy szól hozzánk személyes üzenet, hogy a hetedik parancsolatról lenne szó. De úgy nagyon is szól, hogy mint Krisztushoz tartozók különlegesen számon vagyunk tartva! Így olvassuk: „az elhívottak, a választottak és hűségesek”. Így jellemzi itt a keresztényeket Jézus kijelentése. Az elhívás és választás pedig különlegesen is személyre szóló aktus. A válasz, a hűség ugyanennyire személyes. Jézus, a Bárány nem statisztikai átlagban gondolkodik, hogy megvan-e a többség, és elég-e a győzelemhez, hanem minden egyes ember, aki vele van, külön-külön számon van tartva. Minden katonája. Tudja, ha megsebesült, ha megbetegedett, ha eltévedt, ha meghalt, és nincs egy sem, aki értelmetlenül feláldozható lenne. Akármilyen roppant birodalmi érdekek fogaskerekei harapdálják egymást! Az ő katonáinak a hajuk szála is számon van tartva, nemhogy ők maguk! Mert választottak és elhívottak. Mindig és minden körülmények között.
Végül a negyedik, ami kiderül a jelképek megfejtése után, bár mindnek az elmondására itt most nem volt idő, az, hogy a választottak, az elhívottak és hűségesek a Báránnyal az események tengelyében vannak! Hogy úgy mondjuk, a történelem körülöttük forog! Ők nem egy perifériális kis csapatocska, akiken semmi nem múlik, akiket megtűrnek valahol hátul, amíg a nagyok elforgatják a világ kerekét. Pedig talán így látjuk mi magunk is magunkat. De nem! Az értelem és bölcsesség, aminek itt a helye, mindezek láttán felfedezi, hogy az első vonalban vagyunk! Mégpedig a győztes oldalon. A Bárány legyőzi a mindenkori fenevadat, és a mindenkor hozzájuk szegődött királyokat, mert ő Királyoknak Királya és Uraknak Ura.
Itt nagyon fontos, hogy messze nem a jó és a rossz harcáról van szó! A jó mellé, jó ügyek mellé, erkölcsileg jónak ítélt dolgok mellé sokan odaállnak, hála Istennek. De a jó ilyenkor valami személytelen erkölcsi elv, ügy. Azonban Jézus Krisztus nem a jó elve, nem erkölcsi érték, hanem a legkonkrétabb és legszemélyesebb személy, a világ Ura! A rossz ellen is sokan küzdenek, mint erkölcsileg rossz vagy életet romboló esemény vagy emberi megnyilvánulás ellen. Hála Istennek, hogy így van. De a mi harcunkban a rossz is személyes: démon, lázadó angyal. Pál úgy mondja ezt, hogy „a mi harcunk nem test és vér, tehát nem a látható világ eseményei és emberei ellen van, hanem a sötétség világának urai ellen”. Ez nem „bibliai világkép”, hanem a világ képe! Aminek meglátásához és elfogadásához kell az, ami a vezérszavunk: itt van a helye az értelemnek és bölcsességnek!
Ez azt is jelenti, hogy a keskeny út, amin járunk, bár keskeny, de nem mellékösvény. És végképp nem kivezető magán-egérút a világ forgatagából. Ott járunk, ahol a legnagyobb csata zajlik és dől el! Persze nem miattunk, hanem azért, mert a mi vezérünk, a Bárány, Királyoknak Királya, mindenkori királyoknak királya. És mindenkori uraknak Ura. Ámen.
Imádkozzunk! Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük, hogy igédben erő van. Hogy a Szentlélek az erő és józanság Lelke. Nagy szükségünk van rá! Saját belátásunk és erőnk gyenge, félrevisz. Rengeteget harcolunk, de sajnos, nem azzal, amivel igazán kéne: magunkkal és a gonoszság uraival. Ettől valójában félünk. Szorongás és aggodalom fog el újra és újra a mai fenevadak és parázna asszony-birodalmak szövetségei és érdekei között vergődve. Adj békét, Urunk!
Eléd hozzuk azokat, akik ilyen helyzetben különösen is kiszolgáltatottak: sebesülteket, betegeket, nemzettársainkat, gyermekeket, várandós anyákat, időseket, gyászolókat, egyedülállókat! Hallgass meg, Urunk! Ámen.