A feje tetején

A legtöbben úgy képzelik, hogy egy gyülekezet, egy gyülekezeti nyáj olyan, mint egy talpán álló piramis. Alul vannak a legtöbben, a gyülekezeti tagok. Aztán jönnek a vezetők. Aztán legfölül vannak a lelkészek. De Pál apostol pont fordítva mondja! Hogy ennek fordítva kell lenni! Ide is egy csoda kell! Egy nagy csoda kell, hogy a gyülekezet úgy működjön, ahogy Pál apostol mondja, feje tetejére állítva, mégse dőljön el. És azt mondja Pál, hogy van ilyen nagy csoda!

Sánta Ibolya
2023. szeptember 17. hittanévnyitó

Lekció: Apostolok Cselekedetei 20. rész

Textus: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (Apostolok Cselekedetei 20. rész 28. vers)

Kedves Szülők, Nagyszülők, Gyerekek, kedves Gyülekezet!

Eltelt a nyár, remélem, hogy nem csak elmúlt, hanem tényleg telt is: sok élménnyel, testi-lelki növekedéssel telt, lett tele ez a nyári idő. Nem olyan régen, a hittanévzáró istentiszteleten voltunk így ebben a körben együtt, és ugyancsak Pál apostolról hallottunk, mint most is.
Volt egy nagy gyülekezet Efézusban, amelynek a vezetőivel Pál mindenképpen találkozni akart. Arra nem volt ideje, hogy elmenjen Efézusba, a gyülekezetben meglátogatni őket, de a vezetőkkel – az igében úgy hallottuk, hogy a vénekkel – találkozni akart, mert nagyon fontos dolgokat akart nekik elmondani. Mindabban, amit mondott, talán a leglényegesebb ez: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát.” A nyáj, amit legeltetni kell, a gyülekezet. Ezt biztosan tudjátok is. Nagyon szép kép ez a nyáj, aminek pásztora van. Nem is Pál találta ki, hanem már jóval korábban benne van például a 23. zsoltárban, amit az előbb énekeltünk is: az Úr énnékem őriző pásztorom.
Az Úr a pásztor, de vannak neki földi segítői. Ilyen földi segítője volt az Úrnak maga Pál apostol is, de ezek a vezetők, ezek a vének is, akiket magához hívott. Ma kicsit illetlen dolog vénnek nevezni valakit, de ugye érezzük, hogy itt ez nem sértegetés, hanem ellenkezőleg, nagyon értékes és nélkülözhetetlen feladatuk volt a véneknek! Úgy kell vezetniük a gyülekezetet, hogy gondot viselnek rájuk, gondozzák őket, mint egy nyájat. A mi gyülekezeti nyájunkban is vannak kis juhocskák, mint most lent a Betlehem teremben az ovisok, vannak nagyobbacska bárányok, ti iskolások, akik itt ültök, aztán vannak még nagyobb juhocskák, az ifisek, akik közül megint sokakat látok, és hát vannak felnőtt juhok is, akikkel együtt vagyunk most az istentiszteleten. Így kívülről, ha ránézünk a gyülekezetre, nem is érti az ember, hogy mit kell ezen gondozni? Mit kell gondot viselni? Mindenki fölkelt, saját maga, na jó, a kisebbeket ébresztették, de aztán felöltözött, eljött a templomba, itt van, kész. Mit kell ezen gondozni?
Sokfélét. Pál apostol pár ilyen dolgot mond el itt a vezetőknek, hogy ő hogyan csinálta. Ő hogyan gondozta, hogyan legeltette az Isten nyáját. És mivel három évig volt korábban ebben a nagy gyülekezetben, a vezetőknek csak vissza kellett emlékezniük, hogy tényleg, úgy volt minden, ahogy ő mondja. Később visszaemlékeznek arra is, hogyan foglalta össze itt a búcsúzásnál ugyanazt, amit láttak tőle.
Azt a kérdést, amire majd a végén lehet válaszolni, most a szokástól eltérően nem itt az elején teszem föl, hanem a prédikáció végén. Ehhez hoztam egy karton háromszöget, vagy piramisnak is nevezhetjük. Ha így teszem le, akkor egész jól megáll. Miért? Igen, azért is, mert mögötte van a mikrofon. Nagyon okosan válaszoltál, de ha a csúcsára állítom, akkor is mögötte van a mikrofon, mégis, kipróbáltam, hogy mire leértem a szószék lépcsőin, addigra felborult. Azért áll meg a piramis, mert alul van a széles része. Így aztán jól áll a talpán. Mindenki látott már piramist, ugye? Tudjátok, olyan óriási nagy építményt, amilyenek Egyiptomban vannak, amikbe a fáraókat temették. Alul jó szélesek, és fölfelé egyre keskenyebbek. Ezért aztán jó stabilan állnak már évezredek óta.
Ha megfordítjuk ezt a háromszöget, ezt a piramist, látjuk, hogy nagyon könnyen eldől. Miért? Mert lefele keskenyedik, csak a csúcsán érintkezik a szószék peremével. Képzeljük el, ha egy olyan nagy piramist állítanánk így a feje tetejére! Mennyire lenne stabil? Mennyire maradna meg a talpán? Ha sikerülne a feje tetejére állítani a piramist, rögtön eldőlne! Ahhoz, hogy egy ilyen piramis jól megálljon, a feje tetején megálljon, csoda kellene! Jó nagy csoda kellene!
Nos, a legtöbben úgy képzelik, hogy egy gyülekezet, egy gyülekezeti nyáj olyan, mint egy talpán álló piramis. Alul vannak a legtöbben, a gyülekezeti tagok. Látjátok, ahogyan iderajzolom? Aztán jönnek a vezetők. A vének. Őket ma úgy mondjuk itt, hogy presbiterek. Ki tudjátok mondani? Pres-bi-te-rek. Ez egyébként pont azt jelenti, hogy vén. Aztán, a legtöbben azt gondolják, hogy legfölül vannak a lelkészek. És hogy így áll jól a gyülekezet a talpán, a jó stabilan. De Pál, Pál apostol pont fordítva mondja! Hogy ennek fordítva kell lenni! Azt mondja a vezetőknek, hogy én is szolgáltam nektek, közöttetek, és nektek is, ti vezetők, ti vének, ti presbiterek, szolgálni kell az egész nyájat! Azaz nem én voltam fölül, én voltam alul. Nem ti vagytok fölül, ti vezetők, vének, presbiterek, a gyülekezet van fölül, és ti szolgáltok nekik, ti vagytok értük. Feje tetejére állítja az egész dolgot. Én is és ti is a gyülekezetért vagyunk.
Csakhogy így, ugye fejtetőre állítva, láttuk, hogy könnyen eldőlhet a háromszög. Feje tetejére állítva eldőlhet a gyülekezet. Mi lesz akkor a kisbáránykákkal? Mi lesz a juhokkal? Ha a feje tetejére van állítva, és a gyülekezet, a nagy súly van fölül, alatta a presbiterek, legalul meg legkevesebben a lelkészek, akkor mennyire marad biztosan a csúcsán? Ide is egy csoda kell! Egy nagy csoda kell, hogy a gyülekezet úgy működjön, ahogy Pál apostol mondja, feje tetejére állítva, mégse dőljön el. És azt mondja Pál, hogy van ilyen nagy csoda! Van olyan nagy csoda, amely a gyülekezetet megtartja ebben a jó egyensúlyban. Abban az egyensúlyban, ahogyan nem is Pál, hanem Isten elgondolta. És ez a csoda tud vigyázni a kisbárányokra is, tud vigyázni a nagyobbacska juhokra is, meg a felnőttekre is.
Erről a csodáról beszél Pál apostol, arról, akinek van hatalma ezt megtenni, hogy a gyülekezet ne dőljön el, hanem jól működjön. Róla beszél a véneknek, amikor azt mondja: „viseljetek gondot az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek”! Az Isten Lelke! Neki van olyan csodás ereje, hogy a feje tetejére állított piramist is egyensúlyban és biztonságban tudja tartani, hogy minden felnőtt juh vagy fiatalabb bárány, vagy egész kicsi juhocskák védve legyenek, és jól legyenek.
Csak ez a gyülekezetnek a jó rendje, a jó felépítése! Amikor a vezetők azért vannak, hogy a gyülekezetet gondozzák. Ez a mi gyülekezetünknek is a képe! Ilyen, mint ez a feje tetejére állított háromszög, vagy feje tetejére állított piramis. Sőt, az egész református egyháznak ez a képe! Nem az a jó, amikor a gyülekezet, a nyáj alul van. És a vezetők, a presbiterek, a vének csak a rangjuknak örülnek, és pláne a lelkész meg legfölülről csak parancsolgat. Ez nem jó. Az a jó, amikor a feje tetejére van állítva az egész, amikor a vezetők a nyájat szolgálják. Úgy, hogy a Szentléleknek, az ő nagy csodás erejének engedelmeskednek, és akkor ő vigyáz, hogy így megmaradjon szép rendben az egész gyülekezet, meg az egész egyház.
Itt a felnőtteknek mondom csak röviden, hogy a református egyház nagyban is így működik. Az országos egyház. Sokan azt gondolják, hogy alul vannak a gyülekezetek meg a lelkészek, aztán vannak az esperesek, és aztán legfölül a püspökök. Illetve országosan van az esperesek meg a püspökök között egy testület, a száztagú zsinat. Sokan azt gondolják, hogy ilyen a református egyház felépítése, és ez így nagyon jó. De mi, reformátusok pont fordítva kell lássuk! Legfölül vannak a gyülekezetek, és értük van az összes többi.
Na de akkor ez azt jelenti, hogy a gyülekezet parancsolgat a vezetőknek? És nekik az a dolguk, hogy mindenki kívánságát teljesítsék? Nem! Ahogyan az elején ígértem, most mondok néhány dolgot abból, ahogyan Pál apostol csinálta a gyülekezetgondozást, a legeltetést, amiket itt összefoglal a véneknek. Amit ma is szem előtt kell tartaniuk a vezetőknek.
Az első: „tudjátok, hogy első naptól fogva hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt”. Az egész három év alatt. Az élete nyitott könyv, példamutatás. Nem csak a gyülekezeti alkalmak, istentiszteletek alatt látták őt, hanem a hétköznapokban is. És akkor is, amikor oka lett volna otthagyni a gyülekezetet, mert „megpróbáltatások és cselszövések” érték, ő hűségesen ott maradt, hogy szolgálja a nyájat.
A második: „semmit nem hallgattam el abból, ami hasznos, sőt, tanítottam nyilvánosan is, meg az otthonokban is”. Mindenütt hasznos dolgokat beszél. Nem azért beszél, hogy ő legyen a figyelem középpontjában, meg őt mindenki okosnak tartsa, hanem mert hasznos, amit mond, szükség van arra, amit mond. És nem volt lusta vagy gyáva arra, hogy elhallgassa azt, ami hasznos, azt is mindig kimondta.
A harmadik: „a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és csak azt tudom, hogy ott fogság és nyomorúság vár rám”. Kész volt az életét is feláldozni Jézus Krisztusért. Ez annyira szíven ütötte ezeket a vezetőket, ezeket a véneket, akikkel ott találkozott, hogy sírtak, hogy most látják utoljára, mert fogság és nyomorúság lesz majd a része. Képzeljétek el, hogy milyen megerősítő lehetett az efézusi gyülekezetnek, amikor ezek a vének hazamentek és elmondták, hogy Pál apostol hogyan készült, hogyan vállalta el a szenvedést és nyomorúságot is! Milyen megerősítő lehetett annak a gyülekezetnek!
És végül a negyedik, amit most kiemelnék Pál apostoltól: „tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levő munkatársakéról ezek a kezek gondoskodtak”. A hétköznapi munkáját szorgalmasan végezte. Hogy eltartsa magát. Pál apostol fizikai munkát végzett, jó kemény marka lehetett a munkától. És azt mondja: „minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell a rászorulókról, a szegényekről gondoskodni”. Szorgalmasan dolgozott a mindennapokban. Azért, hogy magáról is gondoskodjon, munkatársairól is, de különösen is a gyülekezetnek a szegényeiről.
A felnőttek jól tudják, hogy nem véletlenül beszélek ma ezekről, erről a megfordított háromszögről, piramisról, bár egyébként ez a történet jön a gyerek-istentiszteletes témák sorában is, lent az ovisok is erről tanulnak ma: mert mostanában mi is fogunk választani véneket, presbitereket. De én nektek, gyerekek, nem csak ezért beszéltem erről. Hanem most szeretném feltenni a kérdést, ami máskor az elején van: te hol látod a helyedet ebben a háromszögben, ami a gyülekezet képe? Hol lennél szívesebben? Ha majd felnőtt leszel, ha majd megnősz? A gyülekezetben? Az is nagyon jó, nagyon fontos, és nagyon jó választás! Vagy szívesen lennél itt is, a munkatársak között, akkor is, ha ez szolgálatot jelent: példamutató életet, csak hasznos beszédet, szorgalmas munkát és figyelmet a rászorulókra? De tudjátok, nem csak presbitereknek lehet ám itt szolgálni. Most is láthattok egy csomó más munkatársat, azokat is, akik a gyerek-istentiszteletet tartják. Sőt, meg sem kell várni minden szolgálattal, nyájgondozással, amíg felnőtt lesz valaki, mert már konfirmáció után lehet segíteni a nyári táborokban, a nyári gyerektáborokban! Mindig nagyon örülünk, amikor valaki nem csak azért akar konfirmálni, mert konfirmál, hanem azért, hogy ő segíthessen, hogy ő munkatárs lehessen a nyári gyerektáborban! Több olyan munkatársunk van most is, aki így kezdte. És most is van jelentkező. Vagy van esetleg olyan, aki itt, legalul is el tudná képzelni a helyét a gyülekezet szolgálatában, a lelkész helyén? Erre az éneklés után lehet válaszolni az úrasztalánál. Meg lehet mutatni ezen a képen, ki hol képzeli el a helyét.
De akárhol látod magad, azt ugye tudjuk, hogy a gyülekezetet egy csodás nagy erő tartja meg jó működésben, lelki épülésben, ha figyelnek rá minden szinten, akkor növekedésben, egyensúlyban: a Szentlélek. Ámen.