Ha valaki úgy szerződött, hogy valakit beírt kezesnek, az pedig azt jelenti, hogy ha nem tud fizetni, fizet helyette a kezes. A Példabeszédek könyve lépten-nyomon attól óv bennünket, hogy kezességet vállaljunk. Mély és bölcs tapasztalatból mondja ezt. Hány barátság ment tönkre emiatt, hány család élete robbant fel emiatt, hány rokoni kötelék szakadt meg, mert valaki […]

Olvasson tovább

A salak a fémkohászatból származik, miután kiolvasztották a nemes fémet, a meddőércet, vagyis a salakot félredobják, nincs többé rá szükség. Élünk, visszük a dolgainkat, benne vagyunk – ahogy szokták mondani ? a sűrűjében. Aztán eljön a szétválasztás, és Isten az együtt izzó nemes-fémet meg a szintén izzó meddőt szétválasztja, kiveszi a nemes fémet, az ezüstöt, […]

Olvasson tovább

Igaza van Seneca-nak, aki azt mondja, hogy aki siet, főleg, aki lejtőn lefelé fut, az nem lát a lába elé. S úgy tűnik, a mi civilizációnk sietős, türelmetlen civilizációvá lett (mindent azonnal ide, mindent egy gombnyomásra! ?, digitális korban élünk, a digit az az ujjhegyet jelenti, egy gombnyomás és minden itt van). De mintha lejtőn […]

Olvasson tovább

Bölcsességének, értelmességének, előrelátásának oka-forrását nem önmagában találja meg. Voltaképpen nem is önmagáról beszél. Őt az Isten parancsolataihoz való ragaszkodása teszi bölccsé, Isten bizonyságain gondolkodva lett értelmes, és Isten határozatait megőrizve lett előrelátóvá. De még egyszerűbben: Isten törvényében rejlik a bölcsesség, Isten bizonyságai adják az értelmet, Isten határozatai mutatják meg az utat. A lehető legegyszerűbben: Isten […]

Olvasson tovább

Mindennek vége van. Még az ellenem szőtt veszedelemnek is vége van. De nagy dolog ez, testvérek, ha az ember egyszer csak azt veheti észre, hogy szorongattak, bekerítettek, rám nehezedett a sürgetősség, kapkodni és hibázni kezdtem, eltévesztettem mindent, ?  és mégis, a nyomorúságnak is vége lett. És itt kiált fel a zsoltáros erős szóval, mély vallomással: Tied […]

Olvasson tovább

Nemrégiben egy apró jelenetet láttam, olyat, ami nem is szokott igazán feltűnni és nem is jegyezzük meg. Számomra mégis egy szempillantásban nagyon sok mindent elmondott a karácsony nagy titkából. A villamosmegállóban egy egészen apró kisfiúcska próbált fölszállni a villamosra, de magas volt neki a lépcső, fölfelé nyújtotta a kezét, kapaszkodót keresett. Fönn a villamoson pedig […]

Olvasson tovább

Változást? Igen! De Isten belekérdez: te akarsz megváltozni? Azt hiszem, itt, a zsoltár mögött is vannak isteni viszontkérdések, melyek talán válaszok is. Így kiált a zsoltáros: mikor vigasztalsz meg engem? S Isten visszakérdez: meddig élsz csak magadnak? Mennyi a te szolgád napja? ? kérdezi a zsoltáros. S megkérdezi Isten: hány napot adtál másnak? ? egyet sem? Mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett? ? kérdezi […]

Olvasson tovább

119. zsoltár X.

Amikor belenézünk a teremtés tükrébe ? nézz már tükörbe, hogy kijózanodj! ?, akkor ezt mi, keresztyének, éppen ellenkező okkal tesszük, mint amiért általában mondani szoktuk. Általában azért mondjuk: nézz már tükörbe, édesem, nem vagy te szép, nézz már tükörbe, édesem, mit nőtteted itt magadat, semmi kis mitugrász vagy! Nézz már tükörbe, hogy mit akarsz csinálni, […]

Olvasson tovább

Jó az nekünk, hogy Isten megalázott minket? Jó az nekünk, hogy Isten beleenged minket ilyen helyzetekbe? És látszólag magunkra is hagy minket?! Meghagyom, azt  jó átélni ? fordítva mondom ? , amit egyszer egy Tom és Jerry rajzfilmben láttam, s nagyon megjegyeztem: a macska üldözi az egeret, s van egy momentum, amikor már közeledik felé, […]

Olvasson tovább

Azért különleges ez, mert a szerelmes ember mindent szokott, csak gondolkozni nem. Aki szerelmes, az szerelmes. Még Isten kapcsán is át szoktuk ezt élni. Ha valaki beleszeret Istenbe, akkor beleszeret Istenbe, akkor nincs sok józan megfontolás, akkor rajongás van. Éppen a mi idézett Lutherünk óvott sokszor a rajongóktól, akikben felforrósodott a lélek meg a szív […]

Olvasson tovább