Az a bölcs, aki ügyes vagy értelmes, aki tudja a dolgát, vagyis mintha ezt mondaná: énekeljetek az Úrnak úgy, ahogy kell. Igen. De hogyan kell az Úrnak énekelni, hogyan kell úgy megkomponálni egy zeneművet, hogyan kell úgy egy zsoltárt énekelni, hogyan kell beállni egy kórusba, hogyan kell a gyülekezetben énekelni úgy, ahogyan az illő, vagy […]

Olvasson tovább

Olyan ez, mint ha egy kis műanyag lapátkával, amit a játszótéren eloroztunk a gyerekektől, próbálnánk egy autósztrádát építeni. Pityegünk vele, ide rakjuk, oda rakjuk. De a kegyelem elujjongása egyenes utat nyit a másik ember szívéhez, mert állításokat közöl, mindenekelőtt és mindenekfölött az isteni irgalmasságnak az állítását. Enélkül az egész 16. századi reformációt sem értjük meg. […]

Olvasson tovább

Kierkegaardtól szokták idézni, hogy az Istenbe vetett bizalom olyan, mint valami ugrás a sötétbe. De a hit egyáltalán nem a bizonytalanba, a sötétbe való ugrást jelenti, azt hagyjuk meg a babonásoknak meg a hiszékenyeknek. Azt mondja Kierkegaard, hogy úgy vagyunk a hittel, mint amikor az édesapa lemegy a pincébe, és a gyermeke áll fenn a pincelejárónál, […]

Olvasson tovább

Le kell zárni egy szomorú történetet. Pontosabban, folytatni kell nagypéntek szomorú történetét, folytatni mindaddig, amíg a temetéssel le nem zárul. De vajon, ebben az elemi, emberies mozdulatban valóban minden lezárul, vajon véget érnek a temetéssel az ember halálos történetei? Nem folytatódnak inkább számonkéréssel, bosszúval, ritualizálással, áldozatról-áldozatra, szemet-szemért, fogat-fogért? Csak a feltámadás töri meg ezt a […]

Olvasson tovább

Ha valaki kívül tud lépni a szenvedésen, el is vesztette emberi mivoltát. Ember voltunkhoz hozzátartozik a szenvedésünk és a másikkal való együttszenvedés. Igen, tudom, sokszor könnyen kimondjuk: elhagyott az Isten, elhagyta az Isten. De mit kér a zsoltáros? ? Segítséget, szabadítást és életet. Ezért mi minden nagypénteken bátran kimondhatjuk, hogy minden szenvedő embernek joga van […]

Olvasson tovább

Hogyan lehet egyszerre félni és gyönyörködni? Egyszerre átélni, hogy minden csontom reszket, ráz a hideg, és ugyanakkor ujjongani forró buzgósággal? Így: a hamisságot utálom, törvényedet szeretem. Elég volt! ? ez a forradalom. Elég volt a hazugságból, elég volt a hazudozásból, elég volt a félrebeszélésből, elég volt a 20. század nagy divatjából, a kettős beszédből: a […]

Olvasson tovább

Húzz ki Uram! Ezt sokszor meg tudjuk tapasztalni, hogy vergődünk, fuldoklunk, kínlódunk, nem is tudjuk, hogy mi lesz ebből, és reggelre ébredvén, nincs ellenség. Reggelre ébredvén, nincs már nyomorúság. Készülődünk a saját kivégzésünkre és elmarad. Miért maradt el? Mi történt? Isten aláhajolt és kihúzott, beszorítottak, de  ő kieresztett. Ha valakinek Isten mentőövet dob, kapaszkodjon belé! […]

Olvasson tovább

Közeledik az ellenség. Ez bizony, nyílt összeütközés lesz. Azok jönnek rám, akik eltervezték ellenem a rosszat. Speciális szó ez, Ezékiel prófétánál találjuk a legtöbbször. A próféta ezzel a szóval írja le az elgondolt, tudatosan eltervezett, lépésről lépésre megkomponált hűtlenséget. Távolodás lépésről-lépésre, kilépés egy szilárd kapcsolatból, annak a darabokra való felbontása, apránkénti szétverése. Ma azt mondhatnánk […]

Olvasson tovább

A régi latin közmondás úgy szól, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Mikor 14 évesen az első latin órán bemagoltuk a szép mondást, kicsit azért el voltunk szontyolodva, hogy máris ki akarnak rúgni az életbe ezzel a mondattal, mert mi még tanulnánk egy-két dolgot. Nem az iskolának, az életnek tanulunk. Hadd tegyem ezt […]

Olvasson tovább

Amikor az ember egy-egy magaslatra, kilátóhelyre fölérkezik, ott csodálkozva körülnéz, ámul, hogy mi mindenen ment át és hogyan került oda, ? ott, abban a magasságban látja meg igazán a mélységet is. A szabadításban értjük meg igazán, micsoda borzalom volt az, hogy rabok voltunk. Megigazulván értjük meg ? mondja Pál apostol ?, hogy mit jelent az, […]

Olvasson tovább