Rossz fogás, mikor az edző ezzel készíti fel a versenyzőt, mondjuk a 400 méteres versenyre: kilencen fogtok rajthoz állni, mind a nyolc jobb nálad, te az utolsóhoz képest is utolsó leszel. 200 méternél föl fogsz bukni. Ha fölállsz, aki előtted fut, a nyolcadik, orrba fog könyökölni, de nem fogják kizárni. Egyébként is remeg a lábad […]

Én már tudom, hogy mi a jó, Isten talán még nem tudja, de majd csak beáll a sorba, hiszen szeret! S ha szeret, diktálhatunk neki. Ugye, ismerős ez! A hit, a remény, meg a szeretet is arra való, hogy előrébb lendítsék azt, amit én jónak, fontosnak gondolok. Vannak is mindenféle jó programok. Kell hozzá megfelelő […]

Itt az önkormányzat előtt, velünk átellenben ádventi vásárt tartanak, sokféle bódé áll, lehet ezt, lehet azt kapni, még falatozni is, együtt lenni, és nézegetni ajándéknak valót. A múlt héten láttam egy érdekes jelenetet: egy édesanya jött egy nyolcéves-forma kislánnyal, aki megállt egy bódé előtt, és nyomban talált is magának valami egyszerű karácsonyi kelléket, egy festett […]

Amikor megjöttek tavasszal a fecskék, először kiverték a bitorlókat. Azokat a mindenféle madárkákat, akik az elkészített és télidőre üresen hagyott fecskefészekekbe beköltöztek. Ezt munkálja bennünk Isten Szentlelke! Nincs benned keresnivalója a félelemnek, a rettegésnek, a gyűlöletnek. dr. Szabó István 2016. május 15. pünkösd Lekció: Apostolok cselekedetei 2. rész 1 – 21. versek Imádkozzunk: Mennyei Atyánk, […]

Éppen nem ült a nővér a pultnál, nem tudtam megkérdezni, hogy melyik kórteremben van, hát mentem toronyiránt. Benyitottam az egyikbe, jó napot kívánok, X. Y.-t keresem, még választ sem kaptam. Elkeseredett, csüggedt arcú, megvert emberek feküdtek ott. Mentem a következőbe terembe, oda már nagyon óvatosan nyitottam be, netalán valami sárkányt is reám bocsátanak a betegek. […]

Az egyik hitoktatónk mesélte, hogy amikor ismételték a tanultakat, megkérdezte a gyerekeket: mondják csak meg, melyik állat szimbolizálja számunkra leginkább a Szentlelket? Mire egy kis okos, csillogó szemű fiúcska rögtön fölpattant és mondta: az elefánt! Talán azért, mert Pál apostol azt mondja Timótheusnak: nem a félelemnek lelkét adta nekünk Isten, hanem az erőnek a lelkét…? […]

…A gyülekezetek élettörténetében, a létrejöttük, megszületésük után következő időben, elkerülhetetlenül új és új fázisok, egymástól különböző idők és korok következnek. Amiről és amikor Pál ezeket a leveleket írja, az már nem a ?hőskor?. Szinte minden gyülekezet életében, ahol szolgáltam vagy egyáltalán csak megfordultam, volt egy hőskor, amire bizonyos nosztalgiával gondoltak, és amiről sokféle történetet meséltek. […]