A Szentírásban a szív kissé mást jelent, mint a mi számunkra, tudniillik az akarat központja is. Azaz megbocsátani hát mégis akarat, döntés kérdése elsősorban! Ha a szív mai értelmét vesszük, akkor a megbocsátásban könnyen arra várunk, hogy előbb a rossz érzéseink szűnjenek meg, a görcsök múljanak el, tűnjenek el, és akkor kimondhatjuk, hogy igen, megbocsátottam. […]
Annyira kicsi, hogy még a tornasor végére sem állítanak oda. Aki volt kicsi, tudja mit mondok. Az osztályban én voltam a legkisebb: volt fiú, aki kétszer akkora volt, mint én, de azért a tornasor végére odaállítottak. Betlehem, te annyira jelentéktelen vagy, hogy a sor végére sem állítalak oda. De belőled származik Krisztus! dr. Szabó István […]
Vegyétek fel a Lélek kardját, mondja az apostol. Tehát nem azt mondja, hogy vegyétek el a Lélektől a kardot. (No, add már ide!) Hanem ellenkezőleg: a Lélek kardja a te kardod, az igazi kard, amivel igaz küzdelmet lehet folytatni, s amely által egyszerre lelepleződik mindenki és mi magunk is, és ugyanakkor föltárul Isten üdvözítő ígérete […]
Úgy kell becsületesnek lennünk, hogy azt tapasztaljuk, folyamatosan becstelenül bánnak velünk, sőt elbánnak velünk. Úgy kell az igazságot képviselni, hogy folyamatosan mindent hazudtolnak. Ma a legmagasabb árfolyamon a mindennek a kétségbevonása áll, miközben – szörnyű paradoxon – borzalmas hiszékenységben vergődnek az emberek. Úgy kell hinni, hogy ma a babona a sikerágazat. Úgy kell üdvösséget remélni, […]
Ezek révén formálták a római katonák a testudo-t, a teknőcöt. Ez a „teknőc” azt jelentette, hogy állt elől nyolc vagy tíz római katona, leállították a földre a pajzsukat, letérdeltek mögé, aztán a második és harmadik sorban állók egymás és a többi feje fölé emelték a pajzsot. Így sem elölről, sem felülről, sem oldalról nem érte […]
Az erős és vastag talpú katonai csizma, amit valami fűzővel erősítettek a katonák a lábukra – nélkülözhetetlen volt a küzdelemhez, mert nem jól fűtött tornateremben valami kényelmes tatamin vívták a harcot, hanem erdőn, mezőn, iszaposon. Akinek egy kis tüske belement a talpába, az egy tapodtat sem ment tovább, és vége is volt. dr. Szabó István […]
Ezek az áldások pedig döntések és tények. Jó részük a múlthoz tartozik, a múltban történt, ezért biztonságosan megváltozhatatlan. Az Isten a Szentírásban a múltat soha nem változtatja meg! A Mindenható, az oly sok csodát tevő Isten a Szentírásban a jelent sokszor megváltoztatja, jobb vagy olykor rosszabb irányba fordítja, a jövőt is függővé teszi az ember […]
Nagyon szeretem a kardozós filmeket. S mindig csodálkozom, hogy ezekben a történetekben a hősök állandóan harcdíszben járnak. Hiszen tudjuk, hogy a régi hadifelszerelés komoly súlyt jelentett. Ám a királyok, lovagok, katonák csak jönnek-mennek, kezükben a kard, rajtuk a mellvéd, vállukon a pajzs, fejükön a sisak (kivéve a főszereplőket, mert akkor nem értenénk, mit beszélnek és […]
Mint a mesében, amikor a farkas kérezkedik a malachoz: csak a hátsó lábam engedd be, csak a másikat, csak a fülemet ? így kérezkedik be a gonosz az életünkbe. Mindegyre. Manapság így beszél: hát nem szeretsz? Hát a keresztyének nem szeretnek mindenkit? dr. Szabó István 2016. szeptember 11. Lekció: 149. zsoltár Imádkozzunk! Mi is dicséretmondásra […]
A legelviselhetetlenebb a keresztyének számára ? a közönyösség. Mert ha megütnek, csak kialakul bennünk az érzés, hogy mégiscsak mondtam valamit, hiszen kaptam érte egy pofont. Csak csináltam valamit, mert megszorítanak érte. Csak lehet nálam valami igazság, ha olyan feneketlen gyűlölettel gyűlölnek a szeretetemért. De mikor elmennek mellettünk… dr. Szabó István 2016. szeptember 4. Lekció: Ézsaiás […]