Drukkolj

Amikor megszólalt a magyar himnusz, akkor a győztes, a Milák, ilyen nagy mozdulattal felhívta maga mellé a dobogó második fokáról az elsőre a magyar versenyzőtársát, és ott hallgatták végig együtt szívre tett kézzel a magyar himnuszt. És kiderült – igazából itt van a csattanó –, hogy ők előre megbeszélték, hogyan csinálják azt ki, hogy az […]

Olvasson tovább

Kétféle kenyér

Isten szava, igéje is kenyér, a lelkünk táp lálója. De most szeretném, ha ezt zárójelbe tennénk! Szeretném, ha ezt most hangsúlyozottan elfelejtenénk és erre nem gondolnánk. Mert arra a másik párhuzamra kell figyelnünk, mint szintén testi kenyérre, amiről mint a bűnbocsánat áráról beszél Jézus! Ezt hallottuk: „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették […]

Olvasson tovább

A parázna

Amikor erre gondolok, mindig a spenót jut az eszembe, amit közhiedelem szerint a gyerekek nem szeretnek, de a szervezetüknek szükségük van rá. A gyerekek szívesen kezdik és végzik az utolsó fogással, az édességgel, a desszerttel, amire egyébként szintén szükségük van, ha nem is annyira fizikailag, hanem lelkileg, mert boldogsághormont indít el az agyban, és ez […]

Olvasson tovább

Szíven találva

Ha minden pünkösdkor háromezer ember megtérne, vagy minden településen, ahol istentiszteletet tartanak, csak lakosságarányosan annyian, ahánynak a háromezer számított Jeruzsálemben, nem lenne olyan kiáltó az ellentét, az első dinamikus pünkösd, és a mai, főleg a fogyó kis gyülekezetek pünkösdi istentiszteletei között. Nem komikus erről a történetről prédikálni újra és újra állhatatosan, amikor semmit sem tapasztalunk […]

Olvasson tovább

Kiszolgáltatva

De miért érzi úgy az ember, hogy ez a kérdés mégiscsak más, mint a lopás? Hogy erről mégsem tudunk olyan semlegesen és tárgyilagosan beszélni, mint a szülők iránti tiszteletről vagy tiszteletlenségről, vagy a hamis tanúskodásról, hogy az Isten Tízparancsolatánál maradjunk? Sőt talán még a ne ölj parancsról is tárgyszerűbben tudunk beszélni, mint erről a hetedik […]

Olvasson tovább

Miért hagytál el?!

De milyen az, szeretet-e egyáltalán, amely önként marad távol?! Amely úgy dönt, tud úgy dönteni, hogy elhagyja a haldoklót?! Akkor is, ha az még utolsó erejével kiált is utána, hívja és keresi: Éli, éli, lámá sábáktáni? Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Meg tudnánk-e ezt tenni mi? Mert Isten az Atya megtette. Jézus […]

Olvasson tovább

Isten dönt

De ami a legfontosabb a Biblia alapján, hogy Istennél ez nem egy rideg elvi tudás, a külső körülmények pengeéles számbavétele, a belső motivációk elválasztása, hanem ő már ekkor, itt a történetnél is, ahogy ma, Jézus Krisztus Atyja! Amikor az Ószövetség Istenéről beszélünk, újra és újra elfelejtjük, hogy Jézus ott volt a teremtésnél. Sőt János azt […]

Olvasson tovább

Fiam, Absolon!

A Szentírásban a szív kissé mást jelent, mint a mi számunkra, tudniillik az akarat központja is. Azaz megbocsátani hát mégis akarat, döntés kérdése elsősorban! Ha a szív mai értelmét vesszük, akkor a megbocsátásban könnyen arra várunk, hogy előbb a rossz érzéseink szűnjenek meg, a görcsök múljanak el, tűnjenek el, és akkor kimondhatjuk, hogy igen, megbocsátottam. […]

Olvasson tovább

Isten Jézusról

Isten itt már másodszor mondja azt a legszebbet és legfontosabbat a Fiáról, amit egy apa a fiáról vagy a lányáról, a gyermekéről egyáltalán mondhat! Azt mondja: Ez az én szeretett fiam! Azzal, hogy Isten kétszer is ilyen csodaszerű körülmények között beszél arról, hogy mennyire szereti a Fiát, példát mutat minden szülőnek. Anyának és apának. Nem […]

Olvasson tovább

Apokalipszis – most

A keresztyéneket mindig izgatta, hogy vajon ők maguk, az ő koruk hol van ebben a nagy vázlatban, ebben a nagyon erőteljes és drasztikus képekkel elénk rajzolt vázlatban. Különösen akkor erősödik ez fel, amikor úgy érzik az emberek, hogy apokaliptikus korban élnek, azaz krízisek, háborúk, gazdasági váltságok ideje köszönt rájuk. Nyugalmasabb időkben szeretjük becsukni ezt a […]

Olvasson tovább