Csak egy szót

Elkezdték Jézust figyelni, és ólálkodtak körülötte. Úgy lehetne ezt visszaadni az eredeti szó értelmében, hogy hajszát indítottak Jézus ellen. Mint amikor a vadászok kimennek az erdőbe, eleresztik a vadászkutyákat, hogy azok fölhajtsák nekik a sűrűben rejtőző vadat. Ólálkodtak, lesben álltak, félrehúzódtak, mintha ott se lennének. Bogárdi Szabó István 2023. január 15. Textus: “Mikor pedig ezeket […]

Olvasson tovább

Istenben nagyon sokan hisznek. Az üdvösségben csak töredéknyien. És ezt olykor magunkon is észrevesszük. A keresztyén életben döntő módon az instant érdekel bennünket, vagyis az, aminek itt és most mutatkozik a közvetlen hatása. Bogárdi Szabó István 2023. január 8. Textus: “És íme, egy törvénytudó felkelt, kísértve őt, ezt mondta: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök […]

Olvasson tovább

Sokszor látni labdarúgó mérkőzésen, hogy megsérül a játékos, hordágyon leviszik, aztán hónapokig nem játszhat, majd újra a pályára lép, újra a csapatba kerül, mert meggyógyult. Mi pedig kíváncsiak vagyunk, vajon tud-e ugyanúgy futni, mint korábban? Tud-e ugyanúgy játszani, mint régen? Van-e ugyanolyan erőben, frissességben, mint volt a sérülése előtt? Kitartással fussátok meg az előttetek levő […]

Olvasson tovább

Egyszer minisztériumba kellett mennem nagy emberhez, aki sokat segített már az egyház ügyén. Régen találkoztam vele. Bejelentkeztem hozzá, készséggel fogadott. Ahogy várom a soromat az előszobában, egyszer csak kijön valaki. Én azt hittem, hogy valami ügyintéző. Püspök úr, mondja, megkínálhatom egy kávéval? Mondom neki: jaj, nagyon szépen köszönöm, kérek. De ha nem probléma, megvárom vele […]

Olvasson tovább

Ünnepen

Meghatározó élményem volt egy orvosi rendelőben, ahol vártam a soromat, és velem sokan mások. A doktor úr viszont szívesen időzött egy-egy beteggel, hát csak vártuk-vártuk a sorunkat. Egyszer csak berontott egy ember kiabálva, vérző fejjel. Abban a pillanatban kinyílt az orvosi szoba ajtaja, a doktor úr a vérző embert előre vette és ellátta. Gyorssegély. Bogárdi […]

Olvasson tovább

Szép mese! – mondja erre a mai ember, s legyint. Sokaktól hallottam ezt: szép mese a Jób könyvének vége, de csak mese. Minden jó, ha jó a vége – így érnek véget a mesék. Mese ez, testvérek? Ezért aztán nem kell nekünk? Jób történetének értelme azonban nem a függő módban tárul fel. A függő mód […]

Olvasson tovább

Odaadjuk a képességeinket, az erőnket, az adónkat, befizetjük neki a rezsidíj nyolcszorosát, csendben sorba állunk, ha jegyre adják a cukrot, elfogadjuk a kötelező katonai szolgálatot is, és akár a parancsuralmát is eltűrjük. Miért? Azért, hogy ez a mesterséges ember mintegy fölszívjon minket magába és megoltalmazzon a testvérgyilkos Káinoktól és apagyilkos gyerekektől, és a felebaráttól, aki […]

Olvasson tovább

A fenséges dolgok szemlélete önfeledtségre ragad minket. Általában. De amikor Isten közelségébe érkezünk, éppen emlékezni kezdünk igazi önmagunkra. Az Isten által kinyitott kozmosz-könyv nem önfeledt ámulatba ringatja a szenvedő Jóbot, hanem az ámulat révén viszi át Isten elé. Bogárdi Szabó István 2022. szeptember 18. Textus: “Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az […]

Olvasson tovább

Isten most mellébeszél, azzal, hogy a kérdésre kérdéssel válaszol, vagy hogy egyáltalán kérdez? Ismerjük jól az efféle helyzetet, sokszor vagyunk így magunk is. Olykor, ha visszakérdezünk, voltaképpen valami elhárító mozdulatot teszünk, vagy éppen valami kétségbeesést leplezünk vele: megszorítottak minket! Máskor a kérdéseinkben felháborodás van: elég volt már! És ritkán-ritkán ámulat. És most mégiscsak erről lenne […]

Olvasson tovább

Nyomorúsággal

Isten nem hagy el, hanem meg fog hallgatni. Ez itt döntő fordulat a Jób könyvében! Ajánlom bárkinek, bogarássza végig Jób könyvét, a barátai sosem nem szóltak arról, hogy Isten meg fogja őt hallgatni. Csak annyit mondtak, hogy viselkedjen jól, és amikor majd Isten értesül Jób példás magaviseletéről, akkor elhozza számára újra a jót. Legyen Jób […]

Olvasson tovább