Van, amit mi senkinek nem tudunk megvallani, még magunknak sem, és egész életünkkel rejtegetjük. Csak takargatjuk, csak helyi érzéstelenítést alkalmazunk, és búfelejtőkhöz meg fájdalom-mulatókhoz folyamodunk. Jézus egy szóval, egy érintéssel feltárja és meggyógyítja. Ilyen az igazi orvos, mondhatnánk! Eszményi. Így látjuk őt: egy kedves, erős, mosolygós bácsi, akitől nem kell félni, hipp-hopp, és már meg […]
Mikor az orvos hozza a leleteket, félrehív, s mondja: szomorú hírt kell közölnöm önnel…, még be sem fejezte, te máris rovancsot csinálsz. Elveszítesz valakit, kiszakad az élők köréből az, akire ezer százalékig támaszkodhattál, édesapád, édesanyád, a hitvesed, olykor a gyermeked, a legjobb barátod – te azonnal rovancsot csinálsz. Ülsz az autóban, és a stoptábla ellenére […]
Ki ne ismerné közülünk azt, amikor se éjjelünk, se nappalunk, amikor zakatol a szívünk, amikor ugyanaz a hang, ugyanaz a mondat gyötör bennünket visszatérő módon, keserű órában, bánatban, panaszban, betegségben, gyászban, vereségben, szinte mindenféle élethelyzetben. A feldúlt lélek, olyan, mint a zajongó város, csillapíthatatlan a zaja, vagy olyan, mint a tenger zúgása, bármilyen magas is […]
Így rakjuk össze a világ dolgait: háborúk vannak és lesznek, az egész világ hitetésben vergődik és az egész életet és az igaz hitet el lehet rontani. És ez a romlás olyan mélységű is lehet, hogy még szembesülni sem tudunk az elvesztegetett életünkkel. De az igaz evangélium, az Isten szabadításának a jó híre legtöbbször akkor érkezik […]
Olyan egyszerű, hogy néha megdöbbenek, mennyire szeretjük mi az egyszerű dolgokat elbonyolítani. Magyarázzuk a papot, meg a lévitát, meg a rablókat, és a fogadóst, a csacsit is, meg főleg a samaritánust, és a sérült embert, aztán hogy Jerikóból lefelé, vagy fölfelé, és hogy hány emeletes volt az a fogadó? Pedig Jézus csak így summázza be: […]
Ma is vannak próféták, akiket most, ebben az átmeneti időben influenszernek neveznek. S minél többeknek tetszik, amit mondanak, annál többen csatlakoznak a követőkhöz. Ha nagy tömeg áll valahol sorban, nem is tudjuk, miért, lehet, hogy semmiért, beállunk mi is a sorba és ágaskodva nézzük, hogy mit adnak ott elöl; ha másnak kell, nekünk is kell. […]
Séma: ez az a rend, a szokások összessége, nevezhetjük ezt kultúrának vagy civilizációnak, amelyben felnövekedünk, amit így-úgy mi magunk is alakítunk, amihez hozzáteszünk, vagy amiből valamit elveszünk, amit elrontunk vagy megjavítunk, egyik nemzedék a másik után; és ha vannak is olykor nagy megfordulások, forradalmak, változások, akkor is a világnak van valamiféle rendje. A séma az, […]
Sokat hallani a hibrid hadviselésről. Az ördög is hibrid hadviseléssel támad, egyszerre mindenütt és mindennel: tengeralattjáróval és repülővel, informatikával, mesterséges intelligenciával, hátországi felforgatással. Nem úgy támad, csak úgy fejjel neki a falnak, mint Botond a buzogánnyal, hátha beszakad a kapu! Mindenféle módon támad. Bogárdi Szabó István 2024. április 21. Textus: „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az […]
Egyszer valaki egy esti órán kétségbeesetten hívott, hogy segítsek neki. Állok rendelkezésre, nagyon szívesen, miben segítsek? – feleltem. Kerítsen nekem egy jó ügyvédet. Mondom neki: este 10-kor nem biztos, hogy tudok jó ügyvédet keríteni. De miről van szó? Megkaptam a periratokat, és úgy látom: vesztésre állok. Kell hát egy jó ügyvéd, aki majd elfordítja a […]
Mégis, talán lehetett volna ezt kozmetikázni. Valamit odaírni, például, hogy Péter megszeppent, vagy megzavarodott, nem értette, mi történik, aztán rémületében megtagadta Jézust; spongyát rá, felejtsük el. Általában és egyébként így szoktak történelmet s még inkább történetet írni. S ki az közülünk, aki ha hozzákezd, hogy megírja önéletrajzát, mindjárt részletesen taglalni kezdi élete nagy bukásait? És […]