Randevú házasságkötés előtt

Férfi és nő között, ha fellángol a szerelem, nagy sodró erő jelenik meg. Nehéz belül olyan csendet parancsolni, ahol a józan ész is szót kaphat. Minden egyes megfontolt lépést nagy belső harcok előznek meg. Ugyanakkor a belső harcok szükségesek.

“Bárcsak bátyám lennél, ki anyám mellét szopta! Ha az utcán találkoznánk, megcsókolhatnálak, és nem szólnának meg. Elvezetnélek, anyám házába vinnélek. Te tanítgatnál engem, én meg fűszeres borral itatnálak, édes gránátalmaborral. Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem. Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” (Énekek Éneke 8. rész 1-4. versei)

Férfi és nő között, ha fellángol a szerelem, nagy sodró erő jelenik meg. Nehéz belül olyan csendet parancsolni, ahol a józan ész is szót kaphat. Minden egyes megfontolt lépést nagy belső harcok előznek meg. Ugyanakkor a belső harcok szükségesek, mert van Valaki, aki idő előtt, túl korán nem akarja, hogy ez az erős dinamizmusú érzés kontroll nélküli teret kapjon. A szerelemben benne van az óvó visszahúzó erő, a bennünket szerető Isten gondviselése. Mai már számos lélektani kutatás igazolja, hogy kiemelt fontossága lenne az udvarlásnak, a randevúk időszakának férfi és nő között. Ahogy szexuális aktus történik, lezáródik a párkapcsolat egyéb dimenziójának a fejlődése, így a konfliktus kezelés, az egymásért hozott áldozathozatal, a szeretet elmélyülése. A szexualitásban beteljesülő energiák, amíg vissza vannak fogva értékes építőkövei lehetnek a kapcsolat érzelmi, kötődési terének. Az emberi lélek úgy működik, hogy külső tapasztalatokat belsővé képes tenni. Ennek feltétele, hogy minimum egy éven keresztül ismétlődő legyen az a meghatározó élmény. Esetünkben jelenti ezt az, hogy ha legalább egy esztendőn keresztül a – szexuális kielégülés híján – a másik erősen vágyott fél tudna lenni, akkor őróla ez a vonzó és óhajtott kép belső képpé tudna válni. Ez pedig igen magas védőfaktora lehetne sok év eltelte után is a házaspárkapcsolatoknak.
Szulamit, a király szerelmetes felesége – akiről az Énekek Énekében szó van – érzi a szerelem határokat is áttörő erejét, és arról álmodozik, hogy szerelmese bárcsak a fivére lenne. Mert akkor ővele lehetne, de biztonságban. Biztonságban tanulhatna tőle és építhetné önmagába a szerelmetest, szinte minden vonásával szeretne egyesülni. A legfinomabb ital azt is jelenti, hogy ő biztonságos keretek között szíve mélyéről, telve szeretettel szeretne neki kedveskedni. Igazán bensőségessé, szinte már intimmé alakul a kép, amely végül Szulamitot is felébreszti álmodozásából. Szerelmesének egyik karja feje alatt a másik karja derekán. És innentől kezdve már lehetetlenség a testvér fantáziában tovább megmaradni, hiszen ami itt következne az már csak férfi és nő dolga lehet egymással. Ebben a felébredésében kiáltja ki minden leány számára, hogy várják ki az elrendelt időt arra nézve, ami az ő fantáziájában következne.
Szulamit a biztonságos szerelem után vágyakozott, ahol a szexualitás nem tör be, hanem kivárja, hogy a másikhoz való egészen közelkerülésben, kedvességek áradata között, a testi romantikus közelséget is átélve érjen meg a kapcsolat. Majd a szexualitás, a szép és tartalmas kötődést fogja dinamizálni és nem csupán a személytelen hormonális ösztönöket.
Az elköteleződés előtti, szexualitástól mentes, de szerelemmel áthatott randevúk tehát Isten akaratával megegyező, csodás, mesés pillanatok, melyek megalapozzák két ember egy életre szóló kötődését. Istennek a szenvedélyes szeretettel szemben van visszafogó, korlátozó szándéka. Önmaga szenvedélyes szeretetét is korlátozza, hiszen annyira szeretné önmagát nekünk adni, ahogy van, teljességgel megosztani velünk mindent. És ha ezt megtenné, ha szabadjára engedné ezt a szerelmét, felemésztene vele bennünket, elsodortatnánk, megijednénk, hirtelen mindez elviselhetetlen lenne. A hit útja azért van, hogy a vele való találkozás felépüljön. Ahogy időről időre egyre mélyebben elmerülünk a megváltás csodájában és közelebb merészkedünk Őhozzá, úgy épül fel Vele a kapcsolatunk egyre teljesebbé és tudjuk mindezt személyesen integrálni. Azért hit által van üdvösségünk, mert Isten a saját szerelmetes dinamizmusát is korlátozza. Óvó szeretete korlátozza értünk, hogy a saját vágyott beteljesülése megtörténhessen.
Szőke Etelka