Randevú gyerekek mellett

A házassághoz hasonlóan a randevúnak is lehetnek válságkorszakai. Az első válságkorszaka, amikor a pár tagjai úgy gondolják, a házasságkötéssel a randevú ideje lejárt. A második válságkorszaka, amikor gyermek születik. Ilyenkor a legnagyobb a veszélye annak, hogy a randevú végérvényesen elmarad. Ennél már csak egy nagyobb veszély van: ha a felek úgy is gondolják, ez így természetes. Ezért először a gondolatok terén kell kezdeni a változtatást, egyfajta elméleti alapozással. Utána néhány gyakorlati javaslatot szeretnék adni saját tapasztalatból. Egy olyan igét veszek mindehhez segítségül, ami első renden nem a házasságról szól. Ám erre is alkalmazható, mert ugyanúgy a kapcsolatok ápolásáról beszél: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra…” (ApCsel 20,28)
A nyáj nem csak a gyülekezetet jelentheti, hanem a ránk bízott gyermekeket is. Azt a legtöbb szülő magától értetődőnek tartja, hogy a gyermekeikre gondot kell viselniük. Ám sok szülő – még keresztyének is – azt már nem tartják ennyire magától értetődőnek, hogy közben magukra, mint egyénre és párra is gondot kell viselniük. Sőt, igénk szerint ez nemcsak szükséges, hanem egyenes előfeltétele annak, hogy majd a gyermekeinkre is megfelelően gondot tudjunk viselni.
Azt jelenti ez, hogy gyermek születésekor fokozni kell a figyelmet magunkra és egymásra. Ilyenkor ugyanis megnő a veszélye annak, hogy a házaspár tagjai, szülőként teljesen a gyermekeikre fordítják a figyelmüket. Egymásra, mint párra, nem. Viszont, ha nem viselnek gondot magukra, mint házaspárra, akkor az a szülői szerepükre is negatívan fog hatni. Elhanyagolt, betöltetlen hiányokkal küszködő házastársból nem tud kiegyensúlyozott szülő válni. A randevúval tehát nem csak egymásnak tartoznak, hanem gyermekeiknek is. Egy gyermek számára ugyanis az egyik legfontosabb ajándék az, ha a szülei keresik és élvezik egymás társaságát. Ennek olyan kisugárzása van, olyan biztonságos légkört teremt a gyermekek számára, amit semmi mással nem lehet pótolni. A randevút tehát a gyermekek jelenléte nemhogy nem kérdőjelezi meg, hanem még egy felkiáltó jelet tesz mellé! Abból, ha a szülők randiznak, a gyermekeik is profitálnak! Olyan áldáshoz jutnak, amelyet más módon nem kaphatnának meg. Ha ezt belátjuk, akkor jön a következő nehézség: jó, jó, de hogyan lehet randizni gyerekek mellett?
1. Először is határozzuk el, hogy nem adjuk fel a randevúzást, sőt, mindig keresünk rá lehetőséget! Lehetőség van rá, csak nem mindig ugyanúgy. Ez a gyerekek életkorával változik.
2. Amíg egészen kicsik a gyerekek, és emiatt nem lehet kiruccanni otthonról, addig érdemes minden héten – vagy legalább minden második héten – egy estét kinevezni randis estének. A gyerekek fektetése után otthon meg lehet teremteni egy randevús környezetet, gyertya, pohár bor, kellemes zene, stb. segítségével.
3. Ha már nagyobbacskák a gyerekek, lehet felügyeletet szervezni. Ha nincs a közelben nagyszülő vagy rokon (nekünk nem volt), akkor a gyülekezetből vagy a barátok közül meg lehet kérni valakit, hogy vigyázzon a gyerekekre. (Jó, ha a gyermekeink is ismerik.) Nálunk nagyon bevált a következő: a gyülekezetből egy olyan párt választottunk, akiknek szintén voltak kisgyermekeik: egyik héten ők hozták el az ő gyermekeiket és mi vigyáztunk rájuk, amíg ők randiztak, másik héten fordítva. Így kéthetenként tudtunk randizni úgy, hogy el is tudtunk menni otthonról. Ha nincs más lehetőség, akkor fizetni is lehet valakinek gyerekvigyázásért.
Végül egy bíztatás. Ahogy nőnek a gyerekek, úgy növekszenek a randevú lehetőségei is: már több napra is elmehetünk, messzebbre is elutazhatunk, pl. házassági évfordulókon. A lényeg, hogy mindig keressük meg az adott helyzetben rejlő lehetőségeket. Meglátjuk, erre is igaz lesz Jézus ígérete: „aki keres, talál.” (Mt 7,8)
Szűcs László