Randevú az időskor küszöbén

Az ünneplés már megtörtént, eddig vigadtak és most már nincs mit kínálni, fogyasztani. A kánai menyegző, a családban a gyerekek felnövése, kirepülése utáni házaspári kapcsolat ezen a ponton találkozik. A közös pont az üresség, üres korsók, az „üres fészek”. Az élet rendje adta változás nagy kihívást jelent a házaspár számára, az addig leélt életükkel ketten maradnak.

“Majd ezt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Ők pedig vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.
Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (János evangéliuma 2. rész 8-10. versei és 13. rész 34. verse)

A kánai menyegzőn örülnek, vígadnak az emberek, és amire nem számit senki: váratlanul elfogy a bor. A menyegző tulajdonképpen itt ezen a ponton véget is érhetne, mert amiért összejöttek, az ünneplés már megtörtént, eddig vigadtak és most már nincs mit kínálni, fogyasztani.
A kánai menyegző, a családban a gyerekek felnövése, kirepülése utáni házaspári kapcsolat ezen a ponton találkozik. A közös pont az üresség, üres korsók, az „üres fészek”. Az élet rendje adta változás nagy kihívást jelent a házaspár számára, az addig leélt életükkel ketten maradnak. Visszajön az első időszak, amikor még nem voltak gyerekek, és csak egymásnak adhatták az idejüket, figyelmüket. A gyerekek elengedése nem könnyű, különösen a mai világban, a nőket sokkal jobban megviseli, mint a férfiakat, sokaknak hosszú idő kell, míg el tudják fogadni a tényt, hogy most már csak a párjukkal vannak. Gyakori, hogy ebben az időszakban az addig meg nem oldott nehézségek, problémák, konfliktusok élesednek.
Amit elfedett a hétköznapi rutin, a páros együttlétben nem lehet kikerülni. Sok házasság ebben az időszakban felbomlik, válásra kerül sor, mert a családot csak a gyerekek felnevelése tartotta egybe. Nincs közös cél, kötödés, ami miatt közösen folytassák az életüket. Az „üres fészekben” férjnek, feleségnek újra meg kell tanulni együtt élni, ez lehetőség, kihívás és áldás. Az idős kornak nem csupán csak az lehet a célja, értelme, hogy a pár nyugdíjas korban egymást ápolja, támogassa és mindent maguktól megvonva a felnőtt gyerekeiket és az unokákat anyagilag finanszírozzák. Vannak, akik azt mondják, mi már nem vagyunk jogosultak többre, már megkaptuk az élettől, ami járt. A kánai menyegzőn is lehetett volna így gondolkodni, be lehetett volna fejezni a mulatságot, az ifjú pár pedig keserű szájízzel, rossz emlékkel kezdhette volna el a házaséletet. Mely valószínűleg, beárnyékolta volna a házasságukat, mint „gyökérprobléma”, meghatározta volna a kapcsolatukat. De lett újbor, a kérdés számunkra, hogyan?
1. Jézus jelen van a menyegzőn, benne van férfi és nő kapcsolatában, az örömben, vigasságban.
2. Szabadon cselekszik, a hiány nem kényszerítette a mindenáron való beavatkozásra (János 2,5).
3. A csoda akkor történt, amikor rá tudtak hangolódni Jézus szavára, cselekedtek anélkül, hogy biztosak lehettek volna az eredményben.
4. Jó bor lett, nem „kevésbé jó” a jó „tartogatva van” a jót lehet ízlelni, jobb, mint azelőtt volt (János2,10).
Idős korban is lehet, sőt kell randevúzni, a randevú azt jelenti, találkozni, a másikkal bensőséges, bizalmas kapcsolatba kerülni. „Az üres fészekben” lehet újbor,”Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (János 13,34) Ez a szeretet szabad, nem kényszerít önmagához, teret, erőt és időt ad, nem akar minden áron változtatni. Úgy szeret, ahogyan nekünk szükségünk van rá, életben, egészségben, betegségben, szenvedésben, halálban. A titok az, ebből a szeretetből tudjuk mi a másikat úgy szeretni, hogy ő szeretve érzi magát és mi magunk is így érezzük, szeretve vagyok.
A szeretet, ahogyan Ő szeret, új kötödés Istenhez, egymáshoz. Ahogyan Ő elfogadja a hibáinkat, életünk tévedéseit, mi is elfogadjuk a másik hibáit. Meghittséget, elengedést, türelmet ad önmagunkhoz és a másikhoz, a jelenben hálát, reményt a jövőbe. Ahogyan Ő szeret minket, mélyen túl van a házasságon, férfi nő kapcsolatán, örök élet forrása.
Tóth János