Ónodi Szabó Lajos

Hívő református családban nőttem fel testvéreimmel együtt. Mindkét oldalon voltak lelkészek a tágabb családban. Gyerekként sokszor hallgattuk Joó Sándor, Gyökössy Endre és Boross Géza igehirdetéseit. A Budahegyvidékre jártunk hitoktatásra és itt konfirmált Cseri Kálmán 1967-ben. Gimnazistaként éltem át személyes alkalmatlanságom és a megváltás élményét. Az ifjúsággal szoros közösségben teltek éveink. A mindenkori beosztott lelkészek (Cseri Kálmán, Szarka Miklós és Szél János) vezették az ifjúsági alkalmakat és a szeretetszolgálatban való részvételünket. Maradandó élményt jelentettek a közös kirándulások és a nyári, nomád táborozások. Máig tartó barátságok és házasságok alakultak ki akkor. Feleségemet, dr. Mándy Esztert is itt ismertem meg. Négy gyermekünk konfirmált gyülekezetünkben és egy unokánk van, aki óvodás korú.
Reformátusnak lenni számomra természetes örökség, azzal együtt, hogy édesanyánkat katolikusnak keresztelték, mert az ő édesanyja katolikus volt. Egyik anyai dédapám evangélikus volt. Ez a változatosság emlékeim szerint nem okozott komolyabb feszültséget családunkban. A magam részéről örökségként is tisztelem a többi vallások hitét, de igyekszem minél tudatosabban, ismereteimet bővítve elmélyülni a kálvini hagyományban.
A gyülekezetben végzett szolgálatok elsősorban az ifjúság közösségében végzett szeretetszolgálatok voltak (kerti munkák, favágás, tüzelő behordás, idősek segítése, stb.) Később szakmámból eredően építészeti munkák során számos más gyülekezettel kerültem kapcsolatba. Jelenleg is templomépületünk korszerűsítési, átépítési munkáin dolgozom. Gyülekezetünkben tagja vagyok az egyik kisebb házi csoportnak, igyekszem részt venni egyéb közösségi alkalmainkon. A továbbiakban is a közösség építésében és tudásom szerinti szakmai feladatokban kívánom szolgálni a gyülekezetet.