Gondolatok a nőkről az evangéliumban

Bár nem volt kiemelt része választott témám az evangéliumi ismereteknek, az abban szereplő nő sorsokat, eseményeket, történeteket mégis fontosnak érzem. Ennek fő oka az volt, hogy Máté Evangéliumában úgy éreztem kevés szó esik a nők szerepéről, jelentőségükről.
Felmerült bennem, vajon milyen hatással lehettek ők az akkori történelmi környezetben, társadalmi megítélésükben, Jézus Krisztus megjelenésének környezetében, környezetére, s milyen hatással volt Jézus a nőkre? Volt-e, s vajon milyen szerepük lehetett abban, hogy Jézus tanításai elterjedjenek?
Úgy érzem, hogy akik leggyorsabban és legelőször a jézusi gondolatok felé fordultak, a nők lehettek. A nehéz, szinte betarthatatlan törvények befogadhatóbbak, követhetőbbek lettek számukra Jézus megfogalmazásában, mert ő mélyebbre ment a megértésben, a felebaráti szeretetben, a mások iránti tiszteletben. Általuk költözhetett be az otthonokba a jézusi gondolat.
Az asszonyok ott vannak Jézus történetének elején: születésében, és a végén: keresztútján: gyászolják és siratják, pedig ez tiltott dolog volt.
Csodálom azt a bátorságot és hitet, amivel Mária elébe állt a helyzetnek és vállalta az Isteni kiválasztást, a megbízatást és a sorsot, mellyel az Úr fiának életútjának elkísérését vállalja fel. Nagy boldogság volt ez a számára, mely nagy veszélyt is jelentett egyben, azonban tudta, hogy az ő (döntése) örökre, minden nemzedékre megmarad (Lk 1,48).
Erzsébet és Mária találkozása jelentőséggel bír, mert Mária tudja, mi a sorsa, s mindenképpen kapcsolatba akart lépni Erzsébettel, hiszen ő is kiválasztott volt, ő vele is csoda történt a szentlélek által. A nők mindig társban, kapcsolatban élik meg a velük történt eseményeket.
Jézus és az asszonyok kapcsolata meghatározó (ma is), mert az akkori társadalomban a nők másodrendűek voltak, ő pedig maga mellé emeli őket, nem tesz különbséget ítéleteiben, válaszaiban, a megsegítésükben. Ki áll mellettük és értük.
Más asszonyokkal viszont, bármilyen volt a múltjuk, nemcsak hogy szóba állt Jézus, hanem meggyógyította fájdalmukat – pl. a szirofőniciai asszony lányát.
A Biblia mégsem idealizálja a nőket, hiszen olvasunk Saloméról és Heródiásról, akik kicsinyes bosszút, gonosztettet követtek el Keresztelő János ellen. Nem érte őket büntetés, pedig megérdemelték volna.
A gondolataim méltó azzal zárnom, hogy úgy érzem és gondolom, hogy a Jézusi tanítás, közelebb áll a női lélekhez, hiszen egy belső lelki, szeretetre épülő és építő utat hirdetett.
Jézus viselkedésében gyakran meglátható volt a határozott férfi és a szelídség is, s néha talán mindkettő egyszerre is. Tudom és hiszem, hogy a nők jelenléte könnyebbé is tette Jézus számára a reá kimért és kijelölt nehéz út elviselését.