Miért járjunk templomba?

Madarász Levente hitvallása

Amikor a ?szabadság? szót halljuk, a legtöbbször felötlik bennünk annak leggyakoribb vonzata: a mitől, a kitől való szabadság, pedig a szabadság egyben valamire való szabadság is tud lenni.
Felnőttként Krisztus, a konfirmáció választása a valamire való szabadság jegyét viseli magán. Valamire való szabadság Isten magányos keresése is, mely azonban, amint ezt Veres Gergő konfirmandus társam Szabó István püspök úr nyomán annyiszor idézte, óhatatlanul egy közösséghez vezet. Nem egy mintaközösséghez, hanem egy heterogén közösségi mintához: jelen esetben ehhez a gyülekezethez, melyet, előbb-utóbb tán jobban megismerek. Híven azonban az apostoli tanításhoz már most vallom, hogy meg kell tanulnunk elszenvedni egymást szeretetben.
A Szentírás több helyütt irányt ad a templomba járás szükségességéről, az egyházszociológia a vallásos közösséghez tartozás számos áldásos hatását mutatta ki, de számomra a dialogicitás fogalma a legfontosabb. Bár Isten szólhat és szól is hozzánk magányunkban is, az ember alapvető létmódja dialogikus. A templomba járás, a közösséghez tartozás ebben segít. Párbeszédet folytathatok hittársaimmal Istenről, a világról, magamról, könnyebben felismerhetem azt, hogy a krisztusi áldozathozatal, a szolgálatvállalás keresztyéni feladatát miképpen tudom gyakorolni a nekem kiosztott tálentumok alapján.