Három nappal az 1956-os forradalom kitörése előtt egyházunk egyetemes konventje elrendelte az 50-es évek elején politikai okokból háttérbe szorított lelkészek rehabilitációját. Csak a mi egyházkerületünkben 27 név került fel a rehabilitációra ajánlottak listájára. Mi vezethetett egy lelkész kényszerű elmozdítására a gyülekezetéből? Mi állt egy palástvesztés, akár nyugdíjtól való végleges megfosztás hátterében? Milyen motivációk vezették a politikai eljárásokat levezénylő egyházi vezetőket? Mi jutatta végül az egyházvezetést arra, hogy rehabilitációt hirdessen ezen lelkészek számára már a világi forradalmi folyamatok megindulása előtt? Mi lett aztán a rehabilitációk sorsa? Segítette vagy hátráltatta-e mindezt a kibontakozó forradalom? Valóban mindenki jó okkal került fel a listára?
Dr. Lányi Gábor október 23-i Hegyvidéki Szalonos előadása a Rákosi korszak egyháztörténetének több, eddig kevés figyelmet kapott részletét tárta fel és állított emléket olyan marginalizált lelkészeknek, akiknek történetét olyan méltatlanul feledte el az utókor, mint amilyen méltatlan a maga idejében hátratételük is volt.
Az előadás itt újrahallgatható: