“Kiválasztott tizenkettőt”

Jézus azért választott tizenkét tanítványt, hogy jelezze, amit Ő elkezdett, és amit majd a tanítványai folytatnak: szent honfoglalás. Jézus a tanítványokkal együtt ismeretlen világot akar meghódítani, az pedig a szívünk. Ez a szív-világ nem azért ismeretlen, mert sosem jártunk benne, hanem mert nem ismerjük ki magunkat benne. Nem azért ismeretlen, mert tudunk róla semmit, hanem azért, mert amit tudunk róla, az akár végső kétségbe esésbe is ránthat. Szent Ágoston az embert zavarodott világának nevezi. Egy-egy történelmi-földrajzi területet, egy országot bámulatos gyorsan el lehet foglalni. A magyarok történelme szomorúan bizonyítja: a hatalmasoknak könnyű meghódítani egy országot. De egy embert testestől-lelkestől Isten szeretetére meghódítani, ez emberfeletti vállalkozás, mert az emberi szíve az ellentmondás, az Istentől való elszakadás zsákmánya, csüggedés és harag, lázadás és önáltatás martaléka. Boldogtalan, hiány-létet él. Isten nélkül nem lehetünk azzá, akivé csak Vele lehetünk.
Jézus tehát a szívek honfoglalására választ tanítványokat. S felhatalmazza őket, hogy az isteni jó rend meghirdetésével, gyógyítással és a gonoszt szerte foszlató hatalommal nyerjék meg a szíveket. Mindig ez a három együtt: az igazság, a gyógyulás és a szabadulás vezet el minket Istenhez. Mivégre is? János apostol, aki egykor maga is ott volt a tizenkét kiválasztott között, azt írja a levelében: „új parancsolatot mondok nektek, melyet kezdettől fogva hallottatok, hogy egymást szeressétek (1Jn 2,7). Ebben csodálatosan bontakozik előttünk Isten nagy titka! Mindig ez volt Isten parancsa! Ez a summája is törvényének is: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ez a második nagy parancsolat. S hozzáteszi Jézus: ettől függ az egész törvény és mind a próféták. (Máté 22,40) Tehát a régiek is ettől függtek, mi is ettől függünk. Krisztus, aki maradéktalanul betöltötte ezt a törvényt, azért küldte el kiválasztott tanítványait, hogy megnyerjék a szívünket is, és Istenhez vezessenek bennünket.
Ha megnyitjuk szívünket Krisztus előtt, feltárja előttünk a boldog jövőt. Miért? Egyrészt azért, mert megismerjük igazán Istent, és csak az Ő igazsága, gyógyítása, szabadítása segít hozzá, hogy a csüggedésekből reménységre forduljon a lelkünk. Igazság nélkül ugyanis csak tétován toporgunk, betegen és sérülten elfogy az erőnk, a bűn foglyaként pedig folyton visszaránt a rosszba a rossz, és csak sértetten fanyalgunk a gondviselés áldásain.
Másrészt, aki fölött Krisztus szent uralmat vett, az többet is kap – mindig többet kap! -, mint igazságot, gyógyulást és szabadulást. Az apostol azt mondja: nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük (Zsid 13,14). Vagyis a mi világunk, ez a sokféle gonddal, bajjal, ellentmondással, értelmetlenséggel, hiánnyal gyötört világ, lám kiderül: szomszédos az Isten világával. Mi tehát a mennyei hazát keressük. Az igazsággal megpillantjuk azt, ami örökké megmarad, a gyógyulással megtapasztaljuk Isten erőit, a szabadulással pedig szentségét. Isten azért lép be az életünkbe, hogy meginvitáljon minket örök valóságába, amit Krisztus szerzett nekünk. Tartsátok meg az Ő parancsolatait, hogy megerősödjetek, meggyógyuljatok és szabad gyermekek legyetek.