Kirándulásunk Kecskemétre

Már nyáron el szerettünk volna menni Kecskemétre, kettecskén, vagy négyecskén, de törött bokával, térdig csizmában (?műanyag-gipsz?) nem indultam, nem indultunk el. Számos más ?kifogást?, nyafogást tudtam még felhozni: meleg, mit meleg, hőség! Csizmában?
És a Jóisten, ahogy szokta, elénk hozta megint: kirándulás Kecskemétre! Történt pedig, hogy egy istentisztelet alkalmával a hirdetések közt Kecskeméti kirándulásra hívogatott minket a szó. Már se gipsz, se hőség. Se kifogás. Utolsó pillanatban csatlakozva, feleségemmel kettecskén jelentkeztünk. Fiúk ide-oda, szintén kirándulásra készültek. Pár telefonhívás, és szombat reggel a pályaudvaron találtuk magunk. Találkozó a vágány végén. Elég korán érkeztünk, senki ismerős. Aztán megláttuk Ibolya tiszteletes asszonyt egy kisebb csoporttal beszélgeti. Rögtön lett sok új ismerősünk! Mint megtudtuk, több gyülekezetből gyűltek egybe a testvérek, katolikusok, reformátusok egyformán. Megismertük Miklós bácsit, kirándulásunk szervezőjét és egyben idegenvezetőnket. Segítségével megtaláltuk előre lefoglalt kocsinkat, elfoglaltuk helyeinket, és már indultunk is! Előkerültek a finomabbnál finomabb, az asszonyok keze munkáját dicsérő édes, sós és sajtos sütemények. Nagy kedvvel és igen gyorsan fogytak a kellemes társaságban, miközben Miklós bácsi végiglátogatta mindannyiunkat a napi program részleteivel. Gyorsan elszállt az idő, szinte fel sem fogtam, hogy egy órát vonatoztunk. Vagy több is volt talán? Érkezésünk után Miklós bácsi határozott lépteit követve megnéztük a Cifrapalotát (kívül-belül), a Református Újkollégiumot, a Ferences templomot és kiváló vezetésben volt részünk a Ráday Múzeumban. A Református nagytemplomban a sorokba beülve- ahol kicsit megpihenve a templom történetéről hallgattunk érdekes elbeszélést -, egy rövid áhitat után lelkileg is felmelegedve folytattuk utunk további nevezetességek felé. Az idő meg csak repült miközben az ismeretségek szövődtek, az egymás ismereteit jól kiegészítő és gyarapító tudnivalók körbe jártak séta közben.
Kissé megfáradt lábainkat pihentetni vágyva, kisebb kitérővel – hogy legyen egy kis eltévedés is a történetben -, megtaláltuk az éttermet. Kiváló helyet sikerült választani, hogy remek ízekkel, hatalmas adagokkal, finom borokkal bizton csillapíthassuk a nagy sétában jó levegőn kialakult hatalmas étvágyunkat, szomjunkat. Hazafele utunk, ha lehet, még gyorsabban telt! Ennyi ismerős között már könnyen talál beszélgetőpartnert az ember! Viccmesélésről nem is beszélve! Köszönjük Bartos Miklós bácsinak a szervezést!
Bár először vettünk részt ilyen gyülekezeti kiránduláson, de feltétlen keresni fogjuk a lehetőségét, hogy a jövőben is csatlakozhassunk. Ahogy azt gondoltuk remek alkalom a vonatozás, a sétálás, az együtt töltött idő a testvérekkel beszélgetni olyan dolgokról, ami a templomban istentisztelet előtt, vagy után nem kerül szóba. Mert ha esetleg nem lóg ki a lóláb: mi voltunk az ?újfiúk? a testvérek között!
Isten áldja mindannyiukat!
Testvéri szeretettel:
Zábó Péter