Keményfejűség

“Azután ezt mondta nekem: Emberfia, menj el Izráel házához, és hirdesd nekik igéimet! Nem érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez szól a küldetésed, hanem Izráel házához. Nem ahhoz a sok érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez, akiknek a beszédét nem érted. Bizony, ha azokhoz küldtelek volna, ők hallgatnának rád. De Izráel háza nem akar majd rád hallgatni, mert énrám nem akarnak hallgatni. Bizony, Izráel egész háza kemény fejű és konok szívű! De én ugyanolyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és ugyanolyan keménnyé a fejedet, mint az ő fejük. Olyan keménnyé teszem a fejedet, mint a gyémánt, amely a tűzkőnél is keményebb. Ne félj, és ne reszkess tőlük! Bizony, engedetlen nép ez!” (Ezékiel próféta könyve 3. rész 4-9. versei)

A keménység általában rossz csengésű szó a Bibliában. Valaki megkeményíti a szívét, vagy éppen Isten keményíti meg: mindkettő ellenállást vagy vakságot jelent Istennel szemben. Nemcsak a fáraóra kell gondolnunk, mint ismert példára, hanem akár a tanítványokra, akikről többször olvassuk ezt. Keményszívű, keménynyakú, keményfejű, sőt, keményfülű – ilyen szóösszetételekben olvasunk a keménységről. Mint itt is: keményfejű ez a nép, és mindjárt hozzáfűzi Isten szinonímaként: konok szívű. Ezért meglepő az a stratégia, amiről Ezékiel prófétának beszél: ugyanolyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és ugyanolyan keménnyé a fejedet, mint az ő fejük. De a folytatásból kiderül, hogy másféle keménységről van szó: Ne félj, és ne reszkess tőlük! Bátorságról és elszántságról van szó, kitartásról és hűségről. Arról, hogy amilyen tömény elutasításba ütközik Ezékiel próféta, éppen olyan elszántan kell mondania, képviselnie Isten üzenetét. Úgy is mondhatjuk, hogy minél nagyobb ellenállásba ütközik, annál nagyobb kitartással kell ezt tennie. A keresztény hittel, üzenettel szembeni elutasítás és ellenállás sokféle stratégiát szülhet. Visszahúzódást: jaj, bocsánat, nem szóltam. Vagy túlzott harciasságot: te romlott világ, reszkess, nekünk van igazunk! Vagy a kettő közötti “arany középutat”: egy kicsit engedünk, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon: kellően tessünk, de lehetőleg Istent se veszítsük el. Azonban akármelyiket nézzük, mindegyik valami félelemből fakad. Isten pedig azt mondja, hogy van egy félelmet legyőző stratégia. Nem félelem nélküli, de a félelmet legyőző stratégia. Az övé. Az, hogy amint nő az ellenállás, úgy növekszik a hitbeli szilárdság, igéjéhez való hűség. Ezt azonban nem tudjuk mi magunk önbíztatással előállítani. Isten azt mondja Ezékielnek: én ugyanolyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és ugyanolyan keménnyé a fejedet, mint az ő fejük. Az erő, a kitartás nem állandó birtokunk, hanem Isten ajándéka. Amikor nincs rá nagy szükségünk, talán azt hisszük, a mienk. De könyörögjünk azért, hogy amikor valóban nagy szükségünk van rá, akkor megadassék. Ámen.