Isten itt állt a hátam mögött

Olcsai Éva vagyok, a konfirmandusok között a legidősebb.
Kezdhetném egy József Attila idézettel a hitvallásomat, bár az én viszonyulásom Krisztushoz sokkal egyértelműbb és közvetlenebb volt, mint az övé.
?Isten itt állt a hátam mögött, és én megkerültem érte a világot.?
Sokat gondolkodtam, hogy mi a sorsunkban, mindnyájunk sorsában az eleve elrendeltetett, mi az, ami szabad akaratunkból történik velünk. Hol kezdődik a személyes felelősség? Honnan az erő, hogy ne vesszünk el, hogy a bennünk élő Krisztus szeretete az a bizonyosság, ami az egyetlen igazi igazodási pont.
Számomra az Újszövetség legdöbbenetesebb képe az, amikor a tömeg Barabbást választja Krisztus ellenében szabadulásra.
Barabbást, aki itt a bűnös ember archetípusa volt.
Az a tömeg választja Krisztust a halálra, amelyik addig ájult hittel hallgatta prófétálásait, amelyik hálát adva borult le előtte, csodatételeinek, gyógyításainak láttán, amelyik ujjongva üdvözölte a virágvasárnapi bevonuláskor, amelyik hitet tett mellette.
Barabbást akkor hirtelenül és váratlanul érte a szabadulás.
Mint ahogy minket is érdemtelenül és váratlanul ér az isteni kegyelem.
Ebben a bibliai részben mutatkozik meg az ember, az emberiség végtelen és lényegi amoralitása, az eredendő bűnnél is plasztikusabban érzékeltetve, hogy csak Isten végtelen szeretete, Krisztus tökéletes tisztasága és áldozata az, amely lehetőséget ad ebből a sötétségből való megszabadulásra.
Mi lehet csodálatosabb, felfoghatatlanabb és katartikusabb annál, hogy mindenek dacára esélyt és lehetőséget kapunk arra, hogy jók legyünk, hogy jót tegyünk, hogy életünk ne semmibe hulló értéktelen létezés legyen csupán.
Hiszem, hogy Krisztus kézen fog és hazavezet az Istennel való közösségbe.