Réka: Nem Saulból lettem hirtelen Pál, engem szép lassan vezetett Isten magához. Babaként itt kereszteltek a gyülekezetben, aztán 8 évesen kezdtem el ide hittanra járni, amit azóta sem hagytam abba. A hittant se, és a gyülekezetbe járást se. A későbbi férjem még gimnazista korunkban csatlakozott az ifinkhez, aminek kezdetben egyáltalán nem örültem (még ide is képes követni?!), de aztán megpuhította a szívemet…

András (Gomba): Kaptam egy „sugallatot”, hogy Réka lesz a feleségem, akivel ekkor még csak osztálytársak voltunk, és aki eleinte még nem igazán értékelte az érdeklődésemet… Elkezdtem ifibe járni és nemcsak Rékát, de Istent is mélyebben megismertem, így 2011-ben fiatal felnőttként konfirmáltam a gyülekezetben.

Réka: Azért is örülök, hogy ebben a gyülekezetben nőttem fel, mert így nagyon természetes módon „találtak rám” a szolgálatok. Valahogy sose volt kérdés, hogy egy gyülekezet akkor tudja betölteni valódi rendeltetését, ha a tagok ajándékaik szerint hozzáteszik a magukét. Hiszen amikor én voltam kicsi, mindig volt, aki gyerekalkalmat tartson nekem, jutott sütemény a szeretetvendégségen, vasárnap reggel volt, aki köszöntsön a kapuban, kamaszként elvigyen kenuzni, meg Csillagpontra, most pedig van, aki az én kislányaimmal teszi ugyanezeket… Példa és hála. Ez a kettő indított engem, hogy ne csak legyek, de tegyek is: babavigyázás, gyerekalkalomtartás, hitoktatás óvodákban, kórus, ifivezetés, bibliaköri mentor. Most a gyülekezet új jövőképének alakításában vállalok aktív szerepet presbiterként, kiemelt figyelmet fordítva a különböző képzésekre.

Gomba: Én kevésbé éltem/élek nyüzsgő gyülekezeti életet, de Rékával együtt én is voltam ifivezető néhány évig, ahol főleg a gyakorlati, sokszor kétkezi feladatokat vállaltam (kirándulásszervezés, favágás a tűzhöz, vacsorafőzés stb.), meg néhány LAN-party-n is készségesen részt vettem. A covid előtti kórusban évekig erősítettem a basszus szólamot.

Réka és Gomba: 2015-ben kötöttük össze az életünket Isten áldását kérve a gyülekezet szerető jelenlétében. Tamás esketett minket, aki később a két kislányunkat (Mimi 4 éves, Vera 2 éves) is keresztelte. Jó érzés, hogy a lányaink már beleszülettek a református identitásba és családilag is megtaláltuk a helyünket a gyülekezeti kis közösségekben (baba-mama kör, gyerekistentisztelet, családos bibliakör, Tahi hétvége).