dr. Kovács I. Gábor

1951-től 1959-ig minden hittanóra végén a következő fogadalmat tettük: “Református magyar vagyok, halálomig az maradok!” Erre édesapám, a hernádszurdoki lelkész ezt mondta: “Úgy legyen!” Természetesen az eltelt 66 év alatt gyermeki hitem próbákon és válságokon át szüntelen formálódott, de Isten kegyelméből ezt a korai fogadalmamat mindezidáig megtarthattam. Hálás szívvel vallhatom magam áldások alatt élő embernek. Korábban különböző egyháztársadalmi szervezetekben vállaltam szerepet, s presbiterségem első ciklusában fogadószolgálatot, perselyezést is végeztem. Jelenleg a testvérgyülekezeti munkabizottság tagja vagyok. A jövőben elsősorban tudományos munkálkodásommal szeretném szolgálni Édesanyánkat, a magyar református egyházat. A polgári korszak (1848-1945) református vallású egyetemi tanárainak történetével foglalkozom. Minden egyházkerületről készítünk egy-egy kötetet, ezzel is bemutatva a reformátusság sajátos színeit, szerepét a magyar művelődéstörténetben, az iskolázás történetében.