Döntés

SZERETET: SZENVEDÉLY és DÖNTÉS

DÖNTÉS

“Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem.” (Máté evangéliuma 5. rész)

Vannak könnyű és nehéz döntéseink életünk során. Van, hogy könnyen hozunk döntéseket, van, hogy körültekintően megfontoltan. Mind inkább haladunk életkorunkban előre, annál több és felelősebb döntés vár ránk, ezért fontos, hogy fokozatosan megtanuljunk dönteni, döntéseink mellett kiállni, vállalni, a következményeiből levonni a tanulságot, és annak megfelelően később újra dönteni. Ezen az úton lehet Krisztusi emberré fejlődnünk, válnunk. Fontos tisztában lennünk értékeinkkel, talentumainkkal, erőnkkel ahhoz, hogy betöltsük rendeltetésünket, gazdagítani, szépíteni tudjuk környezetünket, kapcsolatainkat. Talentumainkat sem azért kaptuk, hogy elássuk, hanem ismerve a kapott ajándék értékét fontos, hogy tudjunk vele gazdálkodni azáltal, hogy dönteni tudunk a sorsukról (Máté evangéliuma 25. rész).

A döntéseink idővel egyfajta nyomvonalat is rajzolnak, ha magunk mögé tekintünk, láthatjuk utunkat, mint nyomokat a hóban. Van mikor elvész a szemünk elől a cél és elbizonytalanodunk, ilyenkor érdemes visszatekintenünk utunkra, ez segíthet minket a tájékozódásban, az irány megtalálásában.

Van olyan, hogy a célunk hibás, romboló. Van, hogy a célunk, irányunk jó, de környezetünk nem támogat, sőt van, hogy a környezet hamis bűntudatot ébreszt bennünk, hogy bennünk van a hiba és rossz az irányunk. Ezek elbizonytalanítanak a haladásban, de van olyan is, hogy nem a külső körülmények hatása akadályoz bennünket, hanem félelmeink, aggodalmaink, kishitűségünk, önbizalom hiányunk, bátortalanságunk, bűnös lustaságunk, a felelősség elkerülése.

Bárhogy is van, az élet növekedésre, fejlődésre rendeltetett, ezért szükséges döntenünk. Nem maradhatunk gyermekek egy életen át (Pál első levele a korinthusiakhoz 13. rész). Mégis sokan vannak, akik felnőttek testben, de túlzottan gyermekek maradtak lélekben, vannak olyanok, akik a gyermekségüket tagadták meg az engedelmesség jegyében és így nem saját életüket élik, hanem másét, és vannak, akiket szerettek annyira, hogy tisztelték Istentől kapott egyediségüket, akaratukat, erejüket és segítették arra, hogy képesek legyenek másokkal együttműködni, harmonizáltan közös döntést hozni. Az ilyen döntés szeretetben való döntés, mert szereti felebarátját és szereti önmagát. Aki erre képes, az Isten országából is tapasztalhat, “mert az Isten országa köztetek van” (Lukács evangéliuma 17. rész), az ilyen ember képessé válik a házasság “egy testté-létel” misztériumának megélésére is. (Mózes első könyve 2. rész, Máté evangéliuma 18. rész)

Dányi Zoltán

hazassaghete.hu