A cserkészcsapat tagja vagyok, már 10 éve. 5 éve vezetem a Teknős őrsöt (nyolcadikos fiúk) és most szeptemberben vettem át a Rover raj (18+) vezetését.
Ugyan Római katolikus vagyok születésem óta, a cserkész csapathoz 2015-ben csatlakozásom óta ezt a templomot és a református felekezetet is jobban megismertem. Mivel szüleim úgy neveltek a hitre, hogy a felekezeten nem volt sok hangsúly és mindig is az egyéni hitvilágom építését segítették, nemhogy nem zavar a felekezeti különbség, de még érdekel is.
Nem mondanám kifejezetten szilárdnak hitemet, inkább a keresés helyzetében érzem magam, de a csapat tagjai, és Tamás személyes segítségével egy sokkal szebb hitéletet élvezhetek, mint amilyen nélkülük lett volna.
Kb. 5 éve gyengült meg a hitem, több személyes okból kifolyólag. De így utólag visszanézve nem egyszerű gyengülés volt. Itt kezdődött a felnőtt és saját hitem. Hosszú vizsgálódás és kételkedés után viszont még mindig hívőnek tartom magam, és a most nyáron elvégzett cserkész segédtiszti képzésem még jobban megerősítette hitemet.
Szeretek beszélni a hitemről minden féle emberekkel. Ateista barátaimmal, keresztény barátaimmal és családommal, papokkal, lelkészekkel. De talán legnagyobb hatással nagymamám van a hitemre. Teljesen más korban és különböző nehézségekkel nőtt fel, mint én. A hitünk is más. Nagymamámé megrendíthetetlen, és életének sarokköve. Én sokszor világibb gondolkozással nézek a dolgokra. De valahogy amikor a hitről van szó, ugyanazt az Istent írjuk körbe, és hasonló elvárásaink vannak magunktól és többi hívő testvéreinktől.