Van olyan, hogy valami újat kezdenénk, nagy terveink vannak, de mindenki csak lebeszél: úgyse fog sikerülni, úgyse lehet, úgyse tudod, úgyse tud segíteni még az Isten sem. Talán épp a hozzánk legközelebb állók a leginkább. Annyiszor szegjük egymás kedvét! Sőt sokszor már előtte lebeszéljük saját magunkat: tényleg kevés vagyok én ehhez…
Amikor Jézus Jerikóban járt, egy vak ember is azt gondolta, hogy újat kezd, és ehhez Jézustól kér segítséget: Jézus, könyörülj rajtam!” – kiabálta. Mindenki lepisszegte, főképp nyilván a hozzá legközelebb állók, akik talán nem csak fizikailag, hanem érzelmileg, rokoni kötelékek szerint is a hozzá legközelebb állók voltak. De Jézus bátorította, és magához hívta.
Az államalapítás ünnepére készülünk. Talán az elődeink is vívódtak, ahogy az István a király című rockopera szépen ábrázol is ilyet. Talán őbenne is megfordult: nem túl nagy falat ez nekem? Érdemes ilyennel vesződni? Mégis elszánták magukat az elődeink, meghoztak bátor döntéseket – és mi 1000 évvel később ezért is lehetünk itt.
Az államalapítás ünnepén emlékezzünk rá, hogy mi is arra alapozhatunk, amire a jerikói vak és István király: Jézus rajtunk is könyörült, és Isten országa közel jött.