Az adventi koszorú eredete

Advent közeledtével, az adventi koszorúk láttán, sok református testvérünk kissé kényelmetlenül érzi magát. Egyfelől ő is szívesen készítene (esetleg vásárolna) egyet, hogy ezzel is segítse megteremteni otthonában és családjában az adventi várakozás szeretetteljes hangulatát. Ugyanakkor ódzkodik is tőle, mert protestáns-református hagyományainktól idegennek, olyan „katolikus ízűnek” találja. Talán az adventi gyertya teszi „gyanússá” ezt a kedves díszt? Ezzel a kis írással szeretném megnyugtatni és biztatni kedves testvéreimet, hogy ne fosszák meg magukat az adventi gyertyagyújtás örömétől, hiszen amitől idegenkednek, az alapvető tévedésen alapul! Lássuk a történetet!
Az első koszorút nem is olyan régen, a 19. század elején (pontosan 1839-ben) készítette egy Johan Hinrich Wichern nevű, német, evangélikus lelkész, aki az evangélikus szeretetszolgálat elindítója is volt. Egy nagy kocsikerékre fenyőgallyakat kötözött, 23 gyertyát tűzött fel rá, amely az advent 23 napját jelentette. Karácsonyhoz közeledve minden nap eggyel több gyertya világított. A világító gyertyák számának növekedése a növekvő fényt szimbolizálta, amelyet Isten Jézusban ad — Karácsonykor. Wichern még fehér és piros gyertyákat használt. Nem tudjuk biztosan, hogy melyik szín jelképezte a hétköznapokat és a vasárnapokat, de azt tudjuk, hogy hat piros után egy fehér gyertya, vagy fordítva következett.
Mára a koszorú mérete megkisebbedett, a gyertyák négy fehér, vagy négy piros, pedig már csak a vasárnapokat jelölik nálunk protestánsoknál. Római katolikus testvéreink ugyanis három lila és egy rózsaszín gyertyát tűznek az adventi koszorúra. A katolikus hagyomány szerint a lila a bűnbánat és a megtérés színe, a rózsaszín az örömvasárnapot, az Úr eljövetelének közelségét jelképezi. Érdekes módon először nem a három lilát majd a rózsaszín gyertyát gyújtják meg, hanem két lila gyertya meggyújtása után következik a rózsaszíné, majd az utolsó liláé, hiszen az adventi felkészülés utolsó lépése is a bűnbánaté kell legyen. Református hagyományunk szerint az első gyertya Krisztus első földre jöttét, megszületését jelképezi, a második Krisztus megszületését az emberi szívben (személyes hitre jutás), a harmadik azt, amikor halálunk óráján találkozunk a feltámadott Úrral, a negyedik, pedig amikor Krisztus Urunk visszajön, hogy teljessé tegye a megváltás művét. Az advent idején tehát teljes keresztyén életünk várakozásának esszenciáját élhetjük át, amelyet az adventi gyertyák fénye világíthat be, ha felhagyunk előítéleteinkkel, és meggyújtjuk hitünknek ezeket a gyertyáit.

(Ónodi Szabó Sándor)