Sánta Ibolya
2013. december 29.
Lekció: Malakiás próféta könyve válogatott versei
Imádkozzunk! Urunk, Jézus Krisztus, két, évente egyszeri ünnep között, születésed ünnepe, karácsony, és az újév között, amelyet ugyanúgy színed előtt és igéddel akarunk majd ünnepelni, most a feltámadás napján, az Úr napján, vasárnapon vagyunk együtt, amint sokszor szoktuk tenni. De ünneppé ezt a napot, és a többit egyformán Szentlelked teszi. Ha ritka alkalommal, ha egyenletes ritmusban állunk meg előtted, te teheted készé szívünket arra, hogy bármit ír, mond, üzen igéd, gazdagodjunk. És hogy többek legyünk, amikor elmegyünk, mint amikor ideérkeztünk. Ezért könyörgünk, hogy légy itt közöttünk ígéreted szerint, Szentlelked által. Ámen.
Textus: „Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: ?Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!? Mert ő volt az, akiről Ézsaiás így prófétált: ?Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!? Maga János teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke; és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: ?Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, s ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.?” (Máté evangéliuma 3. rész 1-12. versek)
Kedves Testvérek!
Megint úgy kulcsolódik egybe a mai napra rendelt ószövetségi és újszövetségi bibliai szakasz a Bibliaolvasó Kalauz szerint, hogy ennek a ténynek már önmagában is üzenete van. Két prófétai alak áll most előttünk, egy ószövetségi és egy újszövetségi: Malakiás és Keresztelő János. Mint mindenkor, amikor az ember veszi a bátorságot, hogy az Ószövetségről, vagy az Ószövetségről is beszéljen, egy kicsit több figyelmet, tudatosabb koncentrálást kíván a hallgatóktól. Szeretném ezt most kérni.
Malakiás próféta, akitől először hallottuk az igét, az egyik utolsó próféta az Ószövetségben, talán Jóel prófétát leszámítva. A legközelebb élt Keresztelő János korához, az Újszövetség korához. Tehát a legközelebbi elődje, ?kollegája? volt Keresztelő Jánosnak. Az ő személyükben vált stafétát a Szentírás két része: az Ószövetség és Újszövetség. A próféták jelképes stafétabotját Malakiás adja át Keresztelő Jánosnak. Vagy úgy is lehetne ezt szemléltetni, hogy ha Malakiás próféta könyvétől lapozunk egyet, látjuk, hogy már az Újszövetség következik. S Jézus születésének történetei után, az ő fellépésének élén Keresztelő János próféta-útkészítő áll.
De nemcsak a kronológia köti össze kettőjüket, az, hogy egymás után következnek, hanem az is, hogy éppen Malakiás meg is jövendöli Keresztelő János eljövetelét és küldetésének tartalmát is! Onnan tudjuk tehát, hogyan is kell tekintenünk Keresztelő Jánosra, hogyan kell látnunk, elfogadnunk az ő igehirdetését és személyét, ha hűségesen elolvassuk Malakiás próféta könyvét. Ez azért fontos, ugyanakkor eligazító, mert Keresztelő János meglehetősen szigorú prófétának látszik. Ahhoz képest mindenképpen, hogy ő már az Újszövetségben szerepel, az Újszövetség alakja, azaz evangéliumi alak. Mert egy kicsit úgy van a fejünkben, hogy az ószövetségi próféták általában szigorúak, nem úgy, mint az Újszövetségben Jézus és nyomában az apostolok. Ebbe a sablonba Keresztelő János kemény alakja sehogyan sem fér bele. És mégis, ráadásul, ez a kemény, pusztai János a szelíd Jézus útkészítője! Hogyan lehet ez? Hogyan lehet, a szelíd, a szeretetteljes, az értünk magát áldozó Jézusnak ilyen kemény és szigorú útkészítője? Nincs-e itt valami tévedés?
Ez a kérdés visszavisz minket a kezdethez: a két próféta, az ószövetségi és az újszövetségi prófétai alak egymás mellett állásának önmagában is fontos üzenete van. Az, hogy nem tudjuk jól megérteni az Újszövetséget az Ószövetség nélkül, Keresztelő Jánost Malakiás nélkül, és Jézust mindkettőjük nélkül! Nincs olyan, amire hajlanak a keresztények, hogy az Újszövetséget melegen szorítsuk a keblünkre, az Ószövetséget pedig, mint kikerülhetetlen ballasztot viseljük el! Kivéve talán néhány szép zsoltárt és prófétai ígéretet. Na de hát egy olyan jelentéktelen kis próféta, mint Malakiás, lehet-e fontos? Jó kérdés ez, mert mindjárt megtanít egy igazságra minket: hogy a próféták jelentőségét nem a könyveik hossza, vastagsága szabja meg. Ugyan ?nagy? és ?kis? prófétákról beszélünk, ez azonban éppen a könyveik hosszát, vastagságát jelöli, és egyáltalán nem a jelentőségüket fejezi ki! Malakiás, bármennyire rövid az ő könyve, és bármennyire ritkán figyelünk rá, éppen Keresztelő János miatt nagyon is jelentős!
Meglehetősen hosszan olvastunk ebből az egyébként nagyon rövid prófétai könyvből, szívesen olvastam volna többet is, azért, hogy lássuk: mennyire úgy van, hogy Keresztelő János maga, sőt maga Jézus, de Lukács evangélista, s nyomukban bizonyára az első keresztények is, Keresztelő János életét és küldetését különösen is Malakiás írásának a fényében látták. Ugyan az ézsaiási prófécia is róla szól, amit Mátétól hallottunk, de konkrétabb keretet keresve Malakiáshoz kell fordulnunk. Hiszen maga Jézus az, aki Malakiás prófétát idézi, akkor egyébként, amikor Keresztelő János tekintélyét a hallgatósága előtt meg kellett erősítenie. Akkor, amikor János kételkedő kérdésére, amit követek által tett fel: te vagy-e az eljövendő Messiás vagy mégis másra kell várni? ? Jézus válaszol, s amikor a követek elmenőben vannak, odafordul mindazokhoz, akik szem-és fültanúi voltak ennek a párbeszédnek, és idézi Malakiás prófétát: ?Ő ? Keresztelő János ? az, akiről meg van írva: íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.?
És mit is jövendöl Malakiás, mit mond, mi lesz a dolga ennek az útkészítőnek? Azt olvassuk: ?Én elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz.? Éppen ezt a próféciát idézi Lukács az evangéliumban, amikor az angyal Keresztelő János születéséről beszél! ?Ő majd az Úr előtt jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse.? Itt nem családi konfliktusokról van szó, mégcsak nem is mai értelemben vett nemzedéki konfliktusról, hanem arról, hogy Izrael népének atyáitól, Ábrahámtól kezdődően Mózesen át egészen a legújabb nemzedékig adják át mindazt, amit Isten törvényeiben, próféciáiban kijelentett. Hogy az atyák adják ezt tovább a következő nemzedéknek, hajoljon hozzájuk a szívük ? legyen szívügyük az Isten kijelentésének továbbadása ?, az új nemzedék pedig legyen kész átvenni ? a szívébe zárni ? ezt a szent örökséget, kijelentést, azaz hajoljon a szíve az atyákhoz.
Mégis van változás a két prófétai rész között. Malakiás a nemzedékek kölcsönös egymás felé fordulásáról beszél. Az angyal pedig Lukács evangéliumban János küldetését csak az egyik irányba hangsúlyozza: a korábbi nemzedékek, az atyák figyeljenek a gyermekekre! Azt nem teszi hozzá, hogy a gyermekek pedig az atyákra. Furcsa, hiszen éppen az utóbbi volt a természetes Izraelben. De az atyák és a gyermekek, a régi és az új nemzedék egy felé kell forduljanak: előre, az újra. Afelé az új szövetség, Valaki felé, akiről Keresztelő János tesz bizonyságot: Jézus Krisztus felé.
Mindkét próféta tűzről és a gyökerek, ágak megsemmisüléséről beszél. Jézus és Lukács evangélista mellett Keresztelő János tehát maga is Malakiás nyomában jár és érti a saját küldetését. Persze tűz és fa minden kultúrában, vallásban nagyon alkalmas és alkalmazott jelképek, de ha meggondoljuk, hogy Malakiás könyve milyen rövid, mindössze három fejezet, és hogy Keresztelő János egész igehirdetéséből milyen keveset jegyeztek fel, de ezek a képek mind a kettőben ilyen hangsúlyosan benne vannak, akkor világosan látjuk, milyen erős rokonság van a két próféta között.
Abban is, hogy Malakiás könyvének címe: Fenyegető jövendölések. S Keresztelő János is ítéletet hirdet. Amikor így tesz, mostmár tudjuk, csak azon a nyomon jár, amelyen az elődje, és azon a nyomon, amit konkrétan őróla írtak meg! Nem volt-e tehát nagyon is hűséges Keresztelő János Isten igéjéhez, nem úgy kell-e látnunk az ő alakját és munkáját, hogy igyekezett teljesen betölteni mindazt, amit önmagára nézve az igéből megértett? Azt kell mondanunk, hogy bár a keresztény egyház, bár a keresztények, bár mi magunk lennénk készek olyan eltökélt következetességgel aszerint élni, ami Isten újszövetségi népéről meg van írva! Hogy ez az újszövetségi nép szívében hordja az Isten szövetségét, hogy igazán szent nép, királyi papság lesz, feddhetetlenségre törekedve, és hogy inkább meghozza a szövetség gyümölcsét és termését, mint a régi szövetség népe! Bizony, mielőtt Keresztelő Jánoson könnyen számon kérnénk a ridegségét, szigorúságát, a szeretet újszövetségi mértékét, vagy annak hiányát, érdemes előtte megcsodálni és a szívünkre venni ezt a különleges, Isten megértett igéjéhez ennyire hű és példamutató életet!
S még valamit: azt, hogy Jézus maga hogyan összegezte, hogyan értékelte őt? Így folytatja az előbb idézett helyzetben, amikor János követei elmenőben vannak, a hallgatósághoz fordulva: prófétánál is nagyobbat láttatok. Mert bizony mondom nektek, nem támadt asszonytól születettek között nagyobb Keresztelő Jánosnál. Mindezeknek a fényében kell nekünk is először látnunk a Keresztelőt!
De miért is volt olyan szigorú és ítéletes mind a két próféta?Egyszerű: körülnéztek és mint a próféták minden korban, sok erőszakkal és visszaéléssel találkoztak. Ezek pedig szinte a kicsinyességig menően le van írva mindkettőjüknél. Lehet, hogy csak modern feszélyezettség, hogy kicsinyességről beszélek, de nem úgy vagyunk-e gyakran, hogy ha igazságtalanság, sérelem ér, ha átejtenek, becsapnak minket, szégyellni kezdjük? Azt, hogy egyáltalán meg lehet tenni ezt velünk! Ezért inkább úgy döntünk, hogy nem leszünk kicsinyesek! Biztosan van is olyan, amikor így kell eljárni. De nem mindig. Isten például nem szégyelli szóvátenni a próféta által azt, ami önmagában restellnivalóan megalázó: ?nem tisztelitek az én asztalomat. Sánta vagy béna vagy vak állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak. De vidd csak azt a helytartódnak: kegyes lesz-e hozzád és szívesen fogad-e?? Az előtte levő versekben is nyíltan kimondatja a prófétával, hogy nem tiszteltek, megvettek engem! A perzsa helytartóval, aki, bármennyire van rangja, mégiscsak egy ember, nem mernétek megtenni azt, amit velem! Egészen ironikus, amikor Isten maga így kiált fel: zárja már be valaki a templomot! Ebből elég!
Keresztelő János is ilyen nagyon konkrétan válaszol a megtérőknek, amikor megkérdezik, hogy mit kell tenniük. Nem valami emelkedett általánosságban beszél, hogy éljetek újjászületett, megszentelt életet! Hanem a vámszedőknek azt mondja: ne szedjetek be több adót, mint ami meg van szabva! A katonáknak pedig: ne bántalmazzatok és ne zsaroljatok senkit, és elégedjetek meg a zsoldotokkal! Nagyon rokon ebben is ez a két próféta!
De összeköti őket nemcsak ez a konkrét szókimondás a tartalomban, hanem a szókimondás nyers és merész formája is. Nem az a specialitásuk kettőjüknek, hogy éppen a hatalmasok ellen szólnak, mert mindig is jellemző volt a prófétákra, hogy a közemberekhez megengedőbbek voltak, de bátran bírálták, vonták felelősségre Isten nevében a hatalmasokat. Ám ezek ketten éppen velük szemben az átlagnál erősebb hangot ütnek meg. Malakiás így beszél a vallási elithez, a papokhoz: megátkozom áldó karotokat. Ünnepeitek szemetjét arcotokba szórom, és kihordanak benneteket a szemétre. Miféle szemétről van itt szó? Valami jelképes dologról? Korántsem. Az áldozati állatok hulladékáról, sőt ganéjáról. Ahogyan egy bibliamagyarázó megjegyzi: a papságot sok és sokféle kritika érte a prófétáktól, de ilyen kegyetlen őszinteséggel meghirdetett ítélettel máshol nem találkozunk.
Hacsak ? nem lépünk át az Újszövetségbe Keresztelő Jánoshoz! Aki szintén a vallási elitet, a farizeusokat és a papság egy karakteres csoportját, a szadduceusokat szólítja meg így: viperák fajzatja! És ezt azoknak a farizeusoknak és szadduceusoknak mondja, akik kimentek hozzá bűnt vallani és megkeresztelkedni! Akik hallgattak az igehirdetésére, hogy térjetek meg! Ami azt jelenti, hogy kételkedett megtérésük tartósságában és ezt ki is fejezte.
Mindezek tükrében láthattuk, hogy ők ketten, Malakiás és Keresztelő János mennyire egy nyomon járnak! Az Ószövetség végén áll egy próféta: Malakiás, és az Újszövetség elején: Keresztelő János. Köztük egyébként meglepően sok idő, mintegy négyszáz év telik el, amely időről a kanonikus Szentírás, a mi Bibliánk alig beszél valamit, pedig történelmileg nagyon sűrű idő volt. Mégis az újszövetségi Keresztelő János az ószövetségi Malakiás igehirdetésében és jövendölésében ismerte fel küldetését, feladatát. Ezt maga Jézus is megerősíti összekapcsolva a két férfit, a két prófétát, a két szövetséget.
Most térjünk vissza az alapkérdésünkhöz, hiszen ezért érte meg áttekinteni az eddigieket: hogyan lehet az, Jézus így elfogadta mindkettőjüket, amikor pedig ő maga annyival megértőbb volt a bűnösök iránt? Nemhogy megkeresztelkedett vámszedőkkel vagy farizeusokkal szemben gyanakvó lett volna, hanem egyenesen olyanokkal barátkozott, akiknek eszük ágában sem volt kimenni Keresztelő Jánoshoz! Például Zákeussal vagy Simon farizeussal. Az a Jézus, aki egyáltalán nem úgy jött, ahogyan Keresztelő János hirdette, hogy ítéletet tart majd és szétválasztja az ocsút a búzától, az igazakat a hűtlen képmutatóktól és gonoszoktól. Hogyan fér össze Ószövetség és Újszövetség határán ez a két ítéletes próféta Jézus Krisztussal?!
Jézus válaszol erre a kérdésre. Mégpedig példázatokkal válaszol. Például a vincellér példázatával. A gazda ki akarja vágatni a terméketlen fát a kertjében. A fejsze a fák gyökerén van, ahogyan Keresztelő János hirdette. Igazat mondott. Nem tévedett. Csakhogy jön a vincellér! És így szól: hagyd meg még ebben az évben, körülásom,megtrágyázom, hátha jövőre terem. Ha pedig nem, akkor vágd ki! Jézus a vincellérben magáról beszél. Haladékot kér a fának. Haladékot kér Izraelnek, a világnak. Mert ha nem terem, ha nem mutatja a megtérés gyümölcseit, akkor ki lesz vágva! Minden igaz, minden érvényes tehát, amit Malakiás, Keresztelő János, és a többi próféta is mondott. Csak ? haladékot kapott közben az ember!
S hasonlóan beszél Jézus a búza és a konkoly példázatában. A gazda búzát vetett. Az ellenség pedig a búza közé konkolyt. A szolgák ? mint Keresztelő János is, aki éppen elégetnivaló pelyváról és búzáról prédikál! ? ki akarják gyomlálni a konkolyt. Jogosan. De a gazda azt mondja: várjunk! Várjunk az aratásig. Akkor égessétek el a konkolyt, a búzát pedig takarítsátok csűrömbe! Jézus itt félreérthetetlenül Keresztelő János prédikációjának képeit használja. Minden érvényes, csak ? haladékot kapott a világ!
Haladékból élünk. Haladékot kaptunk, csak nem egy évet, mint az első példázatban, hanem eddig már több, mint kétezret. A gazda, Isten nagyon nagyvonalú. A vincellér, Jézus munkálkodik az emberért. Jézus művét, életét, halálát, feltámadását és újra eljövetelét ebben az egy szóban is kifejezhetjük: haladék az embernek. Mi a kegyelem, amiről annyit prédikálunk? A haladék. Eljöhetett volna az ítélet, de Valaki kegyelmet kért. Ahogyan az egyik próféta mondja: csak az Isten nagy kegyelme, hogy még mindig élünk. Az a mai üzenet, evangélium, hogy haladékot kaptunk. Az, hogy minden napunk, minden egyes napunk ennek a kegyelemnek, ennek a haladéknak új és megnyíló lehetősége. Nem csupán 24 órák telnek egymás után, hanem a kegyelem nyílik meg minden nappal számunkra, hogy másképp legyen, mint eddig.
S ha az Ószövetség és Újszövetség határáról beszéltünk, most tekintsünk arra, hogy óév és újév határán is állunk. És akkor Istennek az az üzenete a számunkra az egész következő esztendőre nézve, hogy úgy tekintsünk rá, mint arra az egyre, amit a vincellér kért a gazdától! Mint ami kegyelemből adatott. Számukra és az egész emberiség számára. A következő évben nem arról a közömbös fizikai mozgásról van csupán szó, hogy a Föld kering a Nap körül. Hanem arról, hogy Isten kegyelmes kezébe van helyezve, Jézus közbenjáró szavára az egész év. Bármit hoz, jót vagy rosszat, ez az alap nem változik. Ámen.
Urunk Jézus Krisztus, kérünk téged, taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! Úgy, hogy igaznak tapasztaljuk, tartsuk kitartóan és hűségesen, hogy a bölcsesség kezdete az Úr félelme. Taníts úgy bölcsen számlálni napjainkat, hogy ne csak telő órákat lássunk azokban, hanem minden nap egy új lehetőséget kegyelmednek, szeretetednek, nekünk ajándékozott figyelmednek, a haladéknak az idejét!
Kérünk, bocsásd meg mindazokat az időket, amelyeket elpazaroltunk, amelyek meddőn, önösen teltek! Nem akarjuk összetéveszteni a pihenésre nekünk ajándékozott és a veled való feltöltekezésre való időket ezekkel. Hálát adunk neked minden olyan óráért, napért, időszakért és esztendőért, amikor úgy éltünk, ahogy hozzád méltó! Amikor előtted bemutattuk a mi életünk papi áldozatát, azt, hogy valóban a szent nép tagjai vagyunk, hogy igéd szívünkbe van írva.
Előre is tekintünk: légy mindennapjainkban velünk! Szeretnénk este vagy reggel, és bármikor, amikor csak egy gondolatra is megállunk előtted, annak tudatában élni, tenni, dönteni, hogy csak a kegyelem tart és hordoz.
Könyörgünk azokért, akiknek az ünnep, és a hétköznapok is, gyászra fordultak: talán baleset, betegség vagy más rossz dolog miatt! Könyörgünk azokért, akik magányosan töltötték a mögöttünk levő ünnepet és ugyanez a magány vár rájuk az előttünk levő időben!
Hálát adunk neked minden megmozduló, adakozó kézért, minden segítségért, hogy a szegények se maradjanak ki az ünnepből! Köszönjük, hogy minden ilyen kézben, ilyen adakozásban, ilyen szívben téged dicsőítettek. Nevedért kérünk, hallgasd meg imádságunkat! Ámen.