András, a barát és a testvér

Mert András nem egy kiemelkedő alak a tizenkét tanítvány közül, hanem egy a tizenkettőből, ahogyan az osztályban is a legtöbben így vagyunk: egy vagyunk a többi között. De rá nézve is igaz az, ami az osztályban is sokszor, hogyha közelebbről megismered a másikat, akkor látod, hogy milyen klassz, esetleg egészen más, mint amilyennek kívülről látszott, amikor neked is csak egy volt a többi között. Nekem például az is tetszik Andrásban, hogy csak úgy lehet róla beszélni, ha a barátairól ? két barátja is volt ? és a testvéréről is beszélünk!

Sánta Ibolya
2018. szeptember 16. hittanévnyitó istentisztelet

Lekció: János evangéliuma 6. rész és a 12. rész versei

Imádkozzunk! Istenünk, köszönjük, hogy hallhattuk a Bibliából ezeket a történeteket, amelyek Jézus szeretetéről és hatalmáról szólnak, és a tanítványok hitéről. Szeretnénk mi is tanítványai lenni, úgy vele élni és neki szolgálni, mint András és Fülöp. Egész évben minden istentiszteleten és hittanórán is ezt szeretnénk. Légy itt Szentlelkeddel, hogy most el is kezdhessük! Jézus nevében kérünk, hallgass meg! Ámen.

Textus: “János így válaszolt nekik: ?Én vízzel keresztelek. De utánam jön, akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó.? Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: ?Íme, az Isten Báránya!? Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: ?Mit kerestek?? Ők pedig ezt válaszolták: ?Rabbi – ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?? Ő így szólt: ?Jöjjetek, és meglátjátok.? Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: ?Megtaláltuk a Messiást? – (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: ?Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni? – (ami azt jelenti: Kőszikla). Másnap Jézus Galileába akart indulni. Ekkor találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá: ?Kövess engem!? Fülöp pedig Bétsaidából származott, András és Péter városából.” (János evangélium 1. rész 26?27. versei és 35?44. versei)

Kedves Gyerekek, Szülők, Nagyszülők, Kedves Gyülekezet!

Ma Andrásról, Jézus egyik tanítványáról szól az igehirdetés. Nagyon kedvelem Andrást, és azt szeretném, hogy az igehirdetés végére ti is nagyon szeressétek meg! Pont ez lesz majd az a kérdés, amit ilyenkor fel szoktam tenni. Azoknak a gyerekeknek, akik először vannak itt, elmondom, hogy mindig ti fejezitek be az igehirdetést, mégpedig úgy, hogy a végén lehet majd itt, az Úr asztalánál arra a kérdésre válaszolni, amit most, az elején fölteszek. Tehát a kérdés így hangzik: te mit szerettél meg Andrásban?
Mert András nem egy kiemelkedő alak a tizenkét tanítvány közül, hanem egy a tizenkettőből, ahogyan az osztályban is a legtöbben így vagyunk: egy vagyunk a többi között. De rá nézve is igaz az, ami az osztályban is sokszor, hogyha közelebbről megismered a másikat, akkor látod, hogy milyen klassz, esetleg egészen más, mint amilyennek kívülről látszott, amikor neked is csak egy volt a többi között. Nekem pl. az is tetszik Andrásban, hogy csak úgy lehet róla beszélni, ha a barátairól ? két barátja is volt ? és a testvéréről is beszélünk!
Ez a történet egy kicsit úgy kezdődik, mint a mi istentiszteletünk: van benne keresztelés, ahogy mi is kereszteléssel kezdtünk, aztán Andrásról beszél János evangéliuma, és most mi is róla beszélünk az igehirdetésben. Mi az első, amit János evangéliumából megtudunk róla? Az, hogy ő már Keresztelő Jánosnak is a tanítványa volt! Az egyik leghíresebb emberé, prófétáé, akihez nagyon sokan kimentek a Jordánhoz, hogy megkeresztelkedjenek. De András nemcsak kiment, megkeresztelkedett, aztán hazament, mint a többiek, a legtöbben, hanem ott maradt Keresztelő János tanítványaként. Mégpedig a barátjával. Mert mind a ketten nemcsak a keresztelésre figyeltek, hanem arra is, amit Keresztelő János mondott: hogy igen, fontos a megkeresztelkedés, de nem ez a csúcs. A csúcs, az igazi majd az lesz, hogy jön Valaki, aki őnála sokkal nagyobb, szentebb és tisztább! Ezt várta András és a barátja! És így is történt. Egyszer csak, amikor András és a barátja ott álltak Keresztelő János mellett, jött Jézus. Keresztelő János, a próféta pedig így szólt: Ő az! Ő az, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Andrásék egyből elindultak és követték Jézust. Ők ketten az egész sokaságból. Ennyire vitte őket a szívük!
De nem merték csak úgy megszólítani Jézust. Pedig tanítványnak jelentkezni úgy szoktak, hogy odamentek a kiszemelt mesterhez és mondták, hogy szeretnénk a tanítványaid lenni. Így lettek Keresztelő János tanítványai is. Na, de pont tőle tudták, hogy aki jön, aki most jött, az sokkal nagyobb és szentebb Keresztelő Jánosnál, hogy ő az Isten Báránya! Ki tudja, meddig mentek volna némán Jézus után, ha Jézus nem fordul meg, és nem szólítja meg őket: mit kerestek? Aztán meghívta magához őket és átbeszélgették az egész délutánt, hárman, mint jó barátok. Andrásnak ez a barátja, akivel együtt Jézusnál volt vendégségben, egy életre megjegyezte azt is, hogy hány órakor történt mindez: ?ekkor körülbelül délután négy óra volt?. Akkor nem volt karóra meg mobiltelefon, az emberek felnéztek az égre és azt mondták, körülbelül ennyi az idő. András barátja fel is nézett! Mert meg akarta jegyezni ezt a csodálatos órát. És soha nem felejtették el azt a napot, azt az időpontot és a beszélgetést.
Andrásnak ez a barátja, szívbeli tanítványtársa azonban nagyon szerény. Nem olvassuk a nevét, a történetben csak András nevét olvassuk. Miért van ez? Azt mondják a tudós bibliakutatók, s én egyetértek velük, hogy azért, mert az egész evangéliumot Andrásnak ez a barátja írta, és nem akarta magát itt külön kiemelni. Ebből könnyen kitalálhatjuk, hogy János volt a neve András jóbarátjának, akivel először Keresztelő János tanítványai lettek, aztán most Jézus vendégei. Sőt, amikor már János öreg lett, már meg is halt, akkor az ő tanítványai azt mondták a gyülekezetekben, hogy András segített megírni az evangéliumot is Jánosnak. A barátságuk és a hitük összekapcsolta életük végéig őket!
Az életre szóló beszélgetés után András találkozott a testvérével, Simonnal. Az első dolga az volt, hogy megossza az örömét: megtaláltuk a Messiást! Mert az, hogy volt egy jó barátja, nem választotta el a testvérétől. Ez nagyon fontos: nem hagyta ki a testvérét sem abból az örömből és izgalomból, amire a barátjával rátaláltak! Sőt, még csak nem is úgy mondta Simonnak, a testvérének: megtaláltuk a Messiást, menj és keresd meg!, hanem azt olvassuk, hogy ?odavitte Jézushoz?. Pedig mind a ketten felnőttek voltak, úgyhogy Simon egyedül is megtalálhatta volna Jézust, de András látni akarta a testvére találkozását Jézussal. Hát mondhatom, hogy megérte! Mert Jézus egy egészen váratlan és különleges dolgot tett: egy másik nevet adott Simonnak. Kősziklának nevezte el, azaz Petrosznak, amit mi magyarosan Péternek mondunk, ezt jelenti. Nahát, Péterről gondolom, hogy már sokat hallottatok! Az egész nyári táborunkban végig róla volt szó, és a Bibliában is rengeteget olvasunk róla. Andrásról meg ? jóformán csak itt, a János evangéliumában. Mert ugye, barátok voltak és a barátjának szavát jobban megjegyzi valaki. De nyugodtan féltékeny is lehetett volna András, hogy Simon Péter, a testvére fontosabbá vált nálánál. Ráadásul, amikor más bibliai könyvekben, az evangéliumokban mégis csak megemlítik Andrást, mindig úgy teszik, hogy ?András a Simon Péter testvére?. Ezt én ismerem. Gyerekkoromban nagyon bántott, hogy engem az iskolában meg az ismeretségi körünkben mindig a bátyám után emlegettek: igen, az ő húga, az ő testvére! De azt sose mondták a bátyámról, igen, ő az Ibolyának bátyja, testvére. S persze az iskolában őróla mindig jókat mondtak, rólam meg kicsit kevésbé jókat. Én azért is nagyon szeretem Andrást, mert ő láthatóan nem csinált ebből problémát.
Egyébként is valószínűleg ő volt a fiatalabb, és ma is úgy van, ha egy családban a gyerekeket soroljuk, mindig a legidősebbel kezdjük. És hát, Andrásnak a barátja, János is teljesen hasonló helyzetben volt, mert Jánosnak is volt egy testvére, Jakab. Jánosról is mindig úgy olvasunk, hogy ?János, Jakabnak a testvére?. Valószínűleg Jakab volt az idősebb. De mindez nem ez számít, Jézusnál nem az számít, hogy ki az idősebb, ki az első, második, mert mindegyiküket elhívta tanítványának! És ha itt Péternek új nevet adott Jézus, ez nem azt jelentette, hogy Péter máris kőszikla, hanem nagyon világosan azt jelenti, hogy ezzé kell válnod, mert még nem vagy az! Tudjátok, mikor mondta ki Jézus, hogy na, most már Szikla vagy te, Péter? Jóval később, akkor mondta ki ezt Jézus, amikor Simon Péter megismétli Jézusnak Jézusnak pontosan ugyanazt, amit itt kezdetben az öccsétől, Andrástól hallott: hogy Jézus a Messiás, a Krisztus! Jézus sohasem tesz hiába vagy tévedésből semmit, soha nem mond hiába vagy tévedésből semmit! Pontosan tudja, testvérekről is, hogy kinek mire van szüksége.
Ahogy említettem, volt Andrásnak, egy másik barátja is. Mert ha van egy jóbarátod, ez nem akadálya annak, hogy legyen egy másik is, sőt annak sem akadálya, hogy hárman legyetek jó barátok! És mivel János az, aki egyedül ír az evangéliumában Andrásról is, Fülöpről is, és mindig együtt említi őket, hát csak azt feltételezhetjük, hogy János, András és Fülöp mind a hárman barátai voltak egymásnak! Fülöppel András úgy lett barát, hogy Jézus mind a kettőjüket tanítványul választotta. Két dologban nagyon hasonlítottak egymásra: nagyon gyorsan járt az eszük, gyorsan cselekedtek, és emellett nekik kettőjüknek volt a tizenkét tanítvány közül külföldi nevük. Nekünk is mindig érdekes, ha valakinek nem magyar neve van, biztosan ismertek ilyen gyerekeket.
Mit tudunk meg András és Fülöp barátságáról? Egyszer nagyon sokan, sokezren keresik Jézust nagy örömmel, de távolabb a lakott településektől. Egyedül Jézus gondol arra, hogy hát ennek a sok embernek majd enni is kell! Jézus pontosan tudta ? itt van benne a Bibliában ?, hogy mit akar majd ezért tenni: hogy ahhoz hasonlóan akarja vendégül látni ezeket az embereket, ahogy régen Isten a pusztában, amikor csodaképpen mannával táplálta a népet. De próbára akarta tenni Fülöpöt, talán azért őt, mert ő lakott ott a környéken, ezért tőle kérdezte: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Fülöp pedig felméri a lehetőségeket, átgondolja gyorsan, mit lehet tenni, aztán elmondja a végeredményt: ha kétszáz dénárért veszünk kenyeret, az sem elég ennek a sok embernek! Nem beszélve arról, hogy se kétszáz dénár ? ez sok pénz, nyolc havi fizetés körülbelül ?, se annyi kenyér nincsen a környező településeken, amennyi kellene ennek a sok embernek. Itt lehetetlen bármit tenni. És András, Fülöp barátja nem hagyja őt cserben, úgy érzi, hogy ő is meg van szólítva, segíteni akar a barátjának is, Jézusnak is, ő is átgondolja a dolgot, hogy mit lehet tenni. Biztos nem kérdezett ott meg mindenkit, de a közelállóktól megtudta, hogy van itt egy kis legényke, akinél van öt árpából készült kis kenyér meg két szárított hal. Dehát ennyi embernek az is semmi! Ugyanarra jutott, mint a barátja, Fülöp: mi nem tudunk megoldást. Úgy gondolom, azzal nincs semmi baj, amit mondtak, mert az igaz volt. Mert kétszáz dénárért, nyolc havi fizetésért venni kenyeret épp úgy lehetetlen volt, mint az, hogy öt kicsi árpakenyérből ennyi embert vendégül lássanak. Ott volt a baj Fülöp és András szavaiban, amit nem tettek hozzá: hogy neked Jézus, tudjuk, hogy mindenre van hatalmad! Jézus tanítványként lettek barátok, de még eddig nem jutottak el. És mégis kiderült, hogy András nem feleslegesen szólt közbe, pedig nem is őt kérdezték, mert Jézus pontosan azt az öt kis árpából készített lángoskenyeret sokasította, szaporította meg csodálatosan, meg a két szárított halat, amit ő fedezett fel egy gyermeknél! Így látták vendégül a nagy tömeget.
S az utolsó történet, amiben András és Fülöp később is együtt szerepelnek: ahogy mondtam, nekik a tizenkettő közül külföldi nevük volt. Nem zsidó nevük, hanem görög nevük. Így aztán nem csoda, hogy görög emberek, akik Jeruzsálembe jöttek egy zsidó ünnepre, hogy ott tiszteljék Istent, őket kérték meg, hogy megismerhessék Jézust. Először Fülöpöt kérték, de Fülöp nem hagyta ki a barátját, Andrást, együtt mennek Jézushoz és mondják: Uram, itt vannak görög emberek és ők is téged akarnak látni! Ebben a történetben jól vizsgázott ez a két barát! Mert milyen készséggel vezették oda az idegeneket a Mesterükhöz, Jézushoz, hogy hadd ismerjék meg azok is azt a Jézust, akit ők ketten annyira tiszteltek, szerettek, akitől olyan sok csodát láttak, és akinek a tanítványaként olyan jó barátok lettek!
Négy történetet meséltem el nektek a Bibliából Andrásról, aki egy volt a tizenkettőből: hogyan találkozott az egyik barátjával, Jánossal együtt először Jézussal, s hogyan voltak nála vendégségben; aztán hogyan vezette a bátyját, a testvérét Simont, Jézushoz. Aztán hogyan próbálta a másik barátjával, Fülöppel ötezer ember vendégül látását Jézus kérésére, kérdésére megoldani, s hogy Jézus azt a kenyeret s halat sokasította meg, amit ő fedezett fel egy gyermeknél. Végül, hogy olyan készségesen vezette Jézushoz Fülöppel együtt a görögöket, ahogy kezdetben a testvérét, Simont.
Most jön az, hogy együtt fejezzük be az igehirdetést. Ebben Réka néni, akit sokan ismertek, fog segíteni nektek.
Szeretettel üdvözlöm a gyülekezetet! Most kizárólag a kicsikre és a gyerekekre fordul a tekintetünk. Réka néni vagyok, nagyon sokakat ismerek, biztosan ti is ismertek engem. A kérdés úgy szól, hogy te miért szeretted meg Andrást? És akkor várjuk a bátor jelentkezőket! Itt nincs rossz válasz, itt csak jó válasz van. Miért szimpatikus András, mi az, amit ő tett és az neked nagyon tetszett, esetleg annyira, hogy szeretnél hozzá hasonlítani? Szóval így szól a kérdés: te miért szeretted meg Andrást? Várjuk a bátor jelentkezőket!
Aki úgy gondolja, hogy szeretné a gyülekezettel is megosztani a válaszát, az azért is fontos, hogy lássuk, hogy egyformán gondolkodunk. Laci bácsi, a másik hitoktató, talált is egy nagyon bátor kisfiút. Gyere nyugodtan! Attila, te is! Te is!

– Az tetszett Andrásban, hogy Jézushoz vezette a testvérét, Simont. Meg a csoportot. Bizony!
– Azért, mert amikor meghallotta, hogy ő a Messiás, rögtön utánament.
– András bátor volt!

– Az tetszett Andrásban, hogy Jézushoz vezette a testvérét, Simont. Meg a csoportot. Bizony!
– Azért tetszett, mert amikor meghallotta, hogy Jézus a Messiás, rögtön utánament.
– András bátor volt!

Szerintem mindannyian Andrást a szívünkbe zárva tudunk távozni, hogy miért szerettük meg őt. Bizony! Köszönöm!

Imádkozzunk!
Urunk Jézus Krisztus, köszönjük azt, amit megtudtunk Andrásról, mert ez tanít minket. Köszönjük, hogy neked mindenki fontos, és mindenkit közelről ismersz, hogy milyen. Neked senki sem csak egy a sok közül! Köszönjük a barátainkat, a testvéreinket, különösen, ha ők is a te tanítványaid. Segíts, hogy együtt egyre jobban növekedjen a hitünk! Könyörgünk a hittant tanítóinkért, a tanítóinkért, tanárainkért! Kérünk különösen azokért a gyerekekért, akiket bántanak, otthon vagy az iskolában! Őrizz meg attól, hogy mi valamikor is ilyet tegyünk! Szentlelked legyen a mi vezetőnk! Ámen.

Lejegyezte: Vásárhelyi Péter