Megpróbáltatás

“…elküldtük Timóteust, a mi testvérünket és a Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten munkatársát, hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben, hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve. Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt.” (Pál első levele a thesszalonikieknek 3. rész 2-4. versei)

Mind ismerjük Jézus szavait: aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. Nem valami csalogató ígéret ez. Tényleg úgy van ez, ahogy Pál apostol mondja egy helyen: bolond, aki keresztyénné lesz. Csakhogy ő így mondja: mi, bolondok a Krisztusért. Ő beállt a bolondok sorába: “éhezünk és szomjazunk, ruhátlanok vagyunk, és bántalmakat szenvedünk, amikor üldöznek, tűrünk, szinte a világ szemétjévé lettünk, és mindenki söpredékévé mind ez ideig.” De még az is csak egy dolog, hogy ő maga beállt ebbe a sorba, hanem másokat is erre buzdított! Bejárta a fél világot ezért. Magával végülis mindenki tehet bolondságot, de másokat is belerángatni! Pál pedig ezt tette. Egy csomó embernek bizonyította a zsidó szent iratokból, hogy “Krisztusnak szenvednie kellett és feltámadnia a halálból.” Ezt olvassuk a Szentírás másik könyvében, az Apostolok cselekedeteiben arról, amikor pl. Thesszalonikában járt. Így prédikált. Ezt prédikálta. De még ez is hagyján, hiszen a dolog úgy is folytatódhatna, hogy Krisztus szenvedett, hogy nekünk ne kelljen szenvedni. Krisztus szenvedett itt a földön, hogy nekünk ne kelljen itt a földön szenvedni.
Csakhogy maga Krisztus mást mond, ezért Pál is mást mond, azt mondja: “hiszen ti is tudjátok, hogy megpróbáltatásokra vagyunk rendelve.” Honnan tudják ezt a thesszalonikiak? Páltól. Ő mondta nekik, mikor náluk járt. Előre megmondta nekik, hogy üldözni fogják őket és amint tapasztalták a thesszalonikiek, úgy is történt. És nem azt mondja erről, hogy hát ez egy kivételes eset, előfordul majd veletek is – hanem azt, hogy erre vagyunk rendelve! Nemcsak ő, az apostol meg Timóteus, a munkatársa – hanem a keresztyének en bloch.
Kívülről nézve ez felelőtlen fanatizálás. Belülről nézve: kész csoda, hogy voltak olyan bolondok, akik mégis keresztyénné lettek. A Szentlélek csodája. Az evangélium hirdetése kívülről, világi szemmel felelőtlenség. Belülről nézve: a legfelsőbb hatalom, Isten Fiának megbízatása, aki önmaga útjával von közösségbe. Különösen szükséges ennek az evangéliumnak a hirdetése egy élvezetközpontú, fogyasztói társadalomban. Sőt, ez a legfontosabb gyógyszer, amire szükségünk van. Mert a fogyasztás nem tesz elégedettebbé, boldogabbá, minden vizsgálat ezt mutatja. Csak olyan, mint sós tengervizet inni, hogy még szomjasabbak legyünk. Hanem az tesz boldoggá, amibe egész magunkat beleadjuk. Krisztus, és nyomában Pál apostol, pont erre hív. A keresztyénség története azt mutatja, hogy Isten nem rendel mindenkit és minden helyzetben olyan megpróbáltatásokra, amire Pált vagy a thesszalonikieket. Pál maga arra bíztat, hogy imádkozzunk a csendes, nyugodalmas életért. De keresztyén hitünk csak akkor egészséges, ha tudjuk és készen állunk rá: az evangélium elhagyhatatlan része, hogy megpróbáltatásokra vagyunk rendelve. Az, amit itt a földön várunk Krisztustól, a tökéletes, zavartalan örömet, odafönt lesz biztonsággal a mienk – ott viszont sokkal tökéletesebben, mint ahogy el tudjuk képzelni.