Bardóczi János:
Budahegyvidéki református egyház köszöntése
Falunk templomának harangjai hívtak,
az ünneplő szívek imára megnyíltak.
Boldogan hallgatja mindenki az igét,
aki ma átlépte a templom küszöbét.
Mindenkit köszöntök tiszta szívvel, hitben,
kik együtt lehetünk e szép ünnepélyen.
Budahegyvidéki egyházi küldöttség
velünk most részt vehet, áldja őket az ég.
Küsmödi templomunk vendégeit várta,
szívünket, lelkünket előttük kitárta.
Budahegyvidéki keresztyén testvérek,
érezzük, hogy fentről ragyognak a fények.
A mi barátságunk már hetvenhat éves,
kálvinista hitünk előtt az út fényes.
Magyar zászlót kapott küsmödi egyházunk,
szívben és lélekben azért, Uram, áldunk.
Magyar testvérekkel egy helyre tartoztunk,
szívben és lélekben egy zászlót imádtunk.
Keményen megsúlytott Trianon átka,
nagy hazánkat darabokra vágta.
Mi a magyar zászlót féltve megőriztük,
testvéregyházunkat sose felejtettük.
Változott a rendszer, semmit nem vétettünk,
hol régen tele bölcsőnk, hontalanok lettünk.
Nemzeti zászlónkat a törvény tiltotta,
Szakál Gizella ezt jó helyen tartotta.
A rendszer kopói hiába kutatták,
elrejtette zászlónkat, soha nem találták.
Változott a rendszer, enyhültek a szelek,
lassan meghátráltak itt a nádemberek.
Ha emberek fölé zászlót felemeltünk
barátság jegyében, tiszta szívvel tettük.
Küsmödi szent templom újra gazdagabb lett,
magyar testvérekhez közelebb vezetett.
Mindig jó testvér volt a magyar s a székely,
drága szülőföldje neki legszentebb hely.
Nemes ajándékot még egyszer köszönjük,
régi barátságunkat jobban erősítjük.
Zászló felirata: ?Így volt, így lesz, Uram
együtt reménykedünk a feltámadásban.?
Küsmödi templomunk hívekkel van tele,
szívből megérintett a szeretet szele.
Ez a találkozó barátságot ígér.
Bárhol él a magyar, lélekben mindig testvér.
Hálát adunk, Uram, hogy most találkoztunk,
Isten színe előtt együtt imádkoztunk.
Hallgassa meg az Úr mindenki imáját,
óvja meg mindentől szeretet hazáját.
Tudjuk, énekimánk és zászlónk mit takar,
vérzik hazájáért, bárhol él a magyar.
Idegen hazában sokat kell szenvedni,
vad viharban nehéz magyarnak maradni.
Kölcsey imája minden magyarnak szól,
aki hazájáért tiszta szívvel harcol.
Tőlünk is ezt kéri zászlónk és himnuszunk,
a zászló egyesít, újra feltámadunk.
Fogadd el kérését itt minden hívőnek,
adj erőt és sikert igehirdetőknek.
Aki mélybe süllyedt, még ott is meghallja,
az Isten országát magáénak vallja.
Ezt a barátságot tovább kell táplálni,
most már szabad az út, nem kell meghátrálni.
Gondviselő Atyánk, te vagy napvilágunk,
hogy itt találkoztunk, imáinkban áldunk.
Nemzeti imánkat együtt énekeljük,
hittestvéreinket szeressük, tiszteljük.
Örömteli szívvel berekesztem hitben,
minden székelyt s magyart áldjon meg az Isten.