Muzsikusportrék
Április 22-én (vasárnap), 16 órai kezdettel Halmos Béla tart filmvetítést.
Szomjas György filmjei a népzenészekről.
Film, beszélgetés, zene.
Mindenkit várunk szeretettel!
Az elmúlt évben megkereszteltünk 34 gyermeket, illetve felnőttet, házasságot kötött 12 pár, elhunyt 65 testvérünk. Pünkösdkor 23-an tettek konfirmációi fogadalmat.
Az idei tanévre 136 gyermek jelentkezett gyülekezeti, illetve iskolai és óvodai hitoktatásra, valamint konfirmációi előkészítőre. A gyülekezeti hitoktatás mellett az Arany János, az ELTE Gyakorló, a Németvölgyi úti, a Tamási Áron, a Kós Károly, a Fekete István általános iskolákban, valamint az ELTE Gyakorló és a Táltos óvodákban tartunk hitoktatást. Lelkészeink mellett hitoktatóink Hideg Lorántné, Pirkáné Torma Zsuzsanna, Alberti Réka, Budai Anna, Trajtler Dóra és Bob Ilona Enet. Hitoktatásra lehetséges évközben is jelentkezni, a hittanórák időpontjával és helyszínével kapcsolatos információk megtalálhatóak honlapunkon (www.budahegyvidek.hu). Ebben az évben is tartunk felnőtt konfirmációi előkészítést, minden héten vasárnap este ¾ 7-től.
Várjuk istentiszteleti alkalmainkra a kisgyermekes családokat is. Ebben az évben is biztosítjuk a vasárnapi istentiszteletek alatt a legkisebb (3-4 éves korig) gyermekek megőrzését, míg a nagyobbaknak három csoportra bontva (óvodások, alsósok, felsősök) gyermekistentiszteleteket tartunk. A mintegy 80 fiatalt magába foglaló cserkészcsapatunk, a 426. Szenczi Molnár Albert Cserkészcsapat szintén nagy érdeklődés mellett vett részt az Gyöngyöstarján-Bacsókút és ezúton is hívja soraiba a kalandvágyó fiatalokat. Cserkészcsapatunk új parancsnoka 2011. októberétől Szabó Márton lett.
Június első hétvégéjén idén is megtartottuk gyülekezeti hétvégénket Tahiban, amin mintegy 60 idősebb és fiatal testvérünk vett részt.
Június utolsó hetében Lányi Gábor beosztott lelkész vezetésével mintegy 30 gyermek vett részt a táborozáson a Tata melletti Tagyospusztán, míg gyülekezetünk fiataljai pedig Csűrös András beosztott lelkész és Varga Vanda vezetésével nyári táborukat ismét a felvidéki Kovácspatakon tartották, mintegy 40 fő részvételével. Gyülekezetünk ifjúsága az idei Csillagponton is jelentős számmal képviseltette magát, nem csupáncsak résztvevőként, hanem többen szervezőként, rendezőként.
Gyülekezetünkben hetente több alkalommal tartunk bibliaórákat. A kedd esti mellett, csütörtök délelőtt idősebbeknek tartunk alkalmat, mely diakónusunk, Dobos Jutka szolgálatával párosul, aki beszámol beteg testvéreinknél tett látogatásairól. Ifjúsági bibliaórán új időpontja péntek 18 óra. Havonta egyszer presbiteri, nőszövetségi bibliaórának is otthont ad gyülekezeti termünk. Minden hónapban igehirdetési, úrvacsorai szolgálatot végzünk a Mártonhegyi úti öregotthonban. A bibliaórák mellett gyülekezetünk lelkészei házi úrvacsoraosztás keretében keresik fel gyülekezetünknek az otthonukból kimozdulni már nem tudó idős testvéreit.
Baba-Mama Körünk 2011. novemberétől hetente tartja alkalmait, amelyre ezúton is szeretettel hívjuk a babákat, kismamákat (keddenként 10 órától). Rövid áhítat után a kismamák megosztják egymással gyermekneveléssel kapcsolatos tapasztalataikat.
Gyülekezetünk énekkara – havi rendszeres gyülekezeti szolgálatai mellett – június 5-én a Rákospalota-Újvárosban megrendezett Máté János emlékhangversenyen,november 27-én a Pestlőrinc-Kossuth téri egyházmegyei kórustalálkozón szolgált. Zenés istentiszteletük ebben az évben június 19-én volt.
Gyülekezetünk újonnan alakult ifjúsági énekkara is szép szolgálatokat végzett a tanévzáró-tanévnyitó, illetve ifjúsági istentiszteleteken, legutóbb pedig október 16-án a Horánszky utcai jezsuita templomban és november 19-én a MOM Művelődési Házban.
Gyülekezetünkből többen közegyházi szolgálatot is végeztek a 2011-es évben is. Dr. Szabó István püspök, dr. Tőkéczki László egyházkerületi főgondnok, dr. Kovács Ákos egyházmegyei bíró, dr. Szilágyi Sándor és dr. Székely István a Presbiteri Szövetség főtitkára, illetve elnökségi tagja, dr. Kéri Tamás egyházkerületi jogtanácsos.
Gyülekezetünkben tovább folytak a felújítási munkálatok. Ezévben sikerült régi, gazdaságtalanul működő kazánunkat modern készülékre lecserélni, illetve 2011. márciusában kifestésre került az előtér, a lépcsőház, és a lelkészi hivatal, valamint gyülekezetünk ifjúsága ősszel kifestette az alagsori hittantermet. Jövőre magának a templomteremnek a kifestését, illetve az előtér és lépcsőház nem megfelelően hőszigetelt ablakainak a felújítását vesszük tervbe.
A vasárnapi igehirdetések leírva is kaphatók iratterjesztésünkben. Kérésre a vasárnapi istentiszteletek felvételét magnókazettára másoljuk.
Hálásan köszönjük a diakóniai vasárnapon, illetve az országos perselyvasárnapon felajánlott adományokat, amelyeket a pestszentlőrinc-szemeretelepi és a badacsonytomaji új templomok építésére továbbítottunk.
Hálás szívvel köszönjük az ebben az esztendőben felajánlott támogatásukat.A BUDAHEGYVIDÉKI REFORMÁTUS TEMPLOMÉRT ALAPÍTVÁNY ezúton is köszöni a 2010. évi adó 1%-ból felajánlott 547.562 Ft-t. Ezt az összeget a templomépítés költségeire tartalékoltuk. Kérünk mindenkit, hogy a következő adóbevalláskor is gondoljon alapítványunkra, mely minden szükségében támogatja gyülekezetünket. Alapítványunk közhasznú, a befizetett adományok után adójóváírást lehet kérni. Adószám: 18040520-1-43.
A mellékelt csekken lehet egyházfenntartói járulékot befizetni. Kérjük, hogy amennyiben egy csekken több családtag fizeti a járulékot, tüntessék fel őket név szerint. A járulék önkéntes. Akik az egyházközség pénztárába már befizették járulékukat, vissza is juttathatják a csekket, amit technikai okok miatt küldünk ki mindenkinek, és nem azért, mert a járulék nem érkezett volna meg.
Reformáció
dr. Szabó István gondolatai
Kazánt kellett javítani a gyülekezeti házban. A szakember gyorsan, egy-két mozdulattal elhárította a hibát. Mivel tartozom? – kérdeztem. Vatikáni valutával! – felelt mosolyogva, majd gyorsan hozzátette: persze, maguk, protestánsok, nem tudják, mi az. Hogyhogy ne tudnánk? – kérdeztem ámulattal. Mit tudnak maguk a kegyelemről?! – kérdezett vissza szelíd iróniával. Száz gondolat indult bennem. Előbb Madách iróniája, aki szerint az utópiák falanszterében Luther kazánfűtő lenne. Aztán keserkés érzet tolult bennem az ökumenéről: lám, ez a buzgó, római katolikus milyen egyszerűen megleckéztet vallásismeretből, tudatlan szektavezérnek néz. Leginkább azonban az ötlött fel bennem a „vatikáni valutáról” (Isten fizesse meg!), hogy hiszen éppen ekörül forgott minden a reformáció évszázadában! S az volt a reformáció, hogy ez lett a döntő kérdés! Hogy ugyanis ki fizet meg? Nem az elvégzett munkáért, hanem azért, amit minden vallás tengelyében megtalálunk: a létrontásért, az Isten elleni lázadásért, a bűnért – ki fizet meg? Van-e ára, hogy Istenhez visszakerüljünk, Vele megbéküljünk, Benne boldog életcélt kapjunk?Szeretjük a szót: reformáció. Szinte mindent bele tudunk gondolni, és válogatás nélkül mindenre alkalmazzuk is. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ennél erősebb szavakat használtak Lutherék. Megtisztításról beszéltek, mert a keresztyén vallás hordozója, maga az egyház lett akadállyá az Istenhez vezető úton, s amit a kegyesség története, a szentek és igazak évezredes Krisztus-követése felhalmozott, az mind eltorzult, hamis hivatkozássá vált, és inkább elzárta, mintsem megnyitotta a kegyelem forrását. A kor legjobbjai riadtan látták, hogy az önüdvözítés roncsai maguk alá temetik és már-már elérhetetlenné teszik a kegyelem valódi forrását. Megtérést és újjászületést sürgettek hát, mert magukon is felismerték, hogy a vallásos lázban égő ember (a 16. század vallásos korszak volt) ezer módon igyekszik kikerülni az egyházat, melyben csalódott, s keres egyre vadabbul alternatívákat, süllyed babonába, tévképzetekbe, önáltatásba, s vesztegeti naponként az élő hit formáló hatalmát. A reformáció következmény volt. Abból a válaszból fakadt, hogy Isten fizetett meg – létrontásért, megbékélésért; Isten alapozta meg az egyetlen reményt – kegyelmesen törlesztett helyettünk Krisztus által; az egyház nem birtokosa ennek a kegyelemnek, az egyház kóstoló, előleg, a szent életre hívottak közössége. A reformáció következmény, mert az egyház is következmény. Sola gratia – halljuk az evangéliumot; sola fide – mondjuk rá a szív elfogadó válaszát; de azt sosem mondjuk, hogy sola ecclesiae! Csak azt mondjuk: una ecclesia – mert ragaszkodunk vallásunkhoz (Zsidó levél 4:14), mert ragaszkodunk az Úrhoz (1Korinthus 7:35), mert ragaszkodunk a jóhoz (Róma 12:9).Ma tehát ugyanúgy tisztítanunk kell egyházunkat, sürgetnünk kell a megtérést és várnunk kell az újjászületés kegyelmét. Ezért nem szívesen nevezek akármit reformációnak, amihez szokás hozzáujjongani ezt a szót. Reformáció-e, ha változtatunk az egyházszervezetünkön? Jön-e zsinati hivatalból megújulás a hitben? Reformáció-e, ha elfitymáljuk a régiek énekeit, s Úrasztalán táncolva, dicsőítés örvén előadjuk a Hair című musical hungaro-változatát? Reformáció-e, ha elmerülünk a múlt dicső emlékei közt, s csakis 16. századi „tájszólásban” (vagy inkább „korszólás”-ban) fejezzük magunkat? Reformáció-e, ha nagyra dagasztjuk az egyházainkat amúgy is elárasztó értelem-ellenességet? Reformáció-e, ha okoskodó sznobként tapsikolunk mindennek, amit újnak titulál a modern ráció? Reformáció-e, ha mindig egyházról, meg felekezeti identitásról beszélünk? Reformáció-e, ha a katolikusok megszüntetik a papi nőtlenséget, ha a lutheránusok tágkeblűek lesznek, s elismerik, hogy Kálvin nem holmi másodosztályú epigon, s ha a (magyar) reformátusok nem kezelik többé dohogó kistestvérként az evangélikusokat? Reformáció-e, ha egyesülünk valamilyen közpolitikai érdek mentén, vagy hagyjuk, hogy színes csokrétába fogjon minket a civil vallás? A reformátorok az evangélium (a kegyelem) mindent meghatározó valóságáért harcoltak, és boldogan vállalták ennek következményét. Az elemi erejű vita azon folyt, hogy kicsoda Isten, és milyen Isten a velünk való kapcsolatában, mit ér az, amit Isten fizetett meg Krisztusban, elégséges-e mindenre a kegyelem, s hol találhatók azok, akik élő hitben erre a kegyelemre alapozzák életüket, s milyen az a közösség, melyet ők alkotnak? Ez a kérdések sorrendje. A mi korunk nem vallásos kor. Inkább ügyeskedő. A vallásos ügyeskedés, a hiedelmes zsákutcák és csalfa hitetések kora, számító kor a miénk, falanszter-éra, melyben Luther kazánfűtő, Kálvin ügyvédbojtár, Sztárai Mihály hegedűhangoló, Károli Gáspár kereskedelmi fordító, mi pedig üdv-részvényesek vagyunk, istentiszteletünk vállalati állomány-ülés a vallási wellness fellendítése jegyében. Mégsincs azonban végleg elzárva előlünk a régiek csodálatos belátása. Ezért, aki igazán akarja ünnepelni a reformációt, az ma sem tesz mást, mint ők: az evangéliummal kezdi, az evangéliumot ünnepli, a boldog üzenetet hirdeti: Isten megfizetett! S kérdezi hálás szívvel, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata (Róma 12:1), hogy betöltse azt? Továbbá buzgón remél Szentlélek-áradást, megtisztulást és megszületést szent életre, és várja a boldog feltámadást egy jobb világra.